A balti államok 2004 óta tagjai a NATO szervezetnek, és így a NATO integrált légvédelmi rendszerének (NATINADS) része. Mivel a három állam minimális légi eszközöket tart fenn (többnyire helikopterek), vadászgépük pedig egyáltalán nincsen, a többi tagállam vállalta az országok légterének biztosítását, így négyhavi váltásban - a litván Šiauliai és az észt Ämari bázisokon - települnek az országok gépei. Feladatuk ugyanaz mint itthon a készültségi szolgálatban. Felderíteni és azonosítani, azokat a gépeket, amelyek leadott útvonal, rádiózás és idegen barát jeladó nélkül repülnek, a három ország felett, illetve azok tengeri határainak közelében. Utóbbi esetekben rendszeresen az Orosz Légierő és Haditengerészet gépei azok melyek nem teljesítik a korábban említett három követelményt. Kalinyingrád és környéke 1947-ben került a Szovjetunióhoz, majd annak felbomlása után a környező két ország - Lengyelország, Litvánia - függetlensége miatt pedig egy enklávé lett, minden nemű szárazföldi kapcsolat így megszűnt az anyaországgal.
Ezen oknál fogva a legegyszerűbb közlekedés a vízi és légi lett Szentpétervár felől, utóbbi természetesen a leggyorsabb. Minden nemű árú és személy szállítása így kerülhet a leghamarabb oda. Oroszország természetesen nem csak gondnak látja az enklávét. A kis területen nagyszámú katonai erők települnek, ez 2014 óta még inkább előtérbe került. A megnövekedett légi forgalom során sűrűbben fordul elő, hogy az orosz katonai gépek nem jelzik útvonalukat, nem azonosítják magukat és nem rádióznak. A civil légiforgalom biztonsága érdekében, ilyenkor egy riadóláncon keresztül a két bázison települő erők közül, földrajzilag a legközelebbi készültségi géppárt küldik az azonosítatlan gép/ekre.