Volt egy történet amit hallottam még évekkel ezelőtt. Röviden és tömören leírva, valamikor a 80-as években a szovjet katonai repülőtéren Kiskunlacháza mellett, egy kis magyar csoportnak megadatott a lehetőség bejutni. A Varsói Szerződés területén állomásozó szovjet alakulatok közül elsőként az említett repülőtéren kapták meg a kor egyik legmodernebb gépét a MiG – 29-es vadászgépet, így különösen nagyobb volt a szigor. A fotózás vagy spotterkedés mint olyan anno tilos volt, sőt mondhatni nagy betűs tabu! Így bármi hasonló cselekedet komoly retorziókat vonhatott maga után.
A történetben amit hallottam persze csak előkerült egy fényképezőgép és kattant a redőnyzár párszor. Ennek extrája lett egy elvillanó vaku, amit akkor ott senki nem vett észre szerencsére.
Teltek az évek engem pedig összehozott a sors egy úriemberrel, akiről kiderült ő a fenti rövidke történet egyik főszereplője. Tőle hallva a teljes történetet – nem egyszer – kérdeztem meg őt, nem lenne-e kedve nekem ismét elmondani, hogy azt leírva itt, mondjuk úgy közreadjam. Szerencsére igent mondott, és jó pár eddig publikálatlan fényképpel tudom közreadni az ő különös történetét.
A bejegyzés szereplője, egy MiG – 21-es kabinjában, anno: