1966-ban született döntés Japánban az úgynevezett második F-X vadászgéptender életre hívásáról, amely az F–86F utódtípusának kiválasztási projektje volt a légierő számára. A nyertes végül az amerikai F–4EJ lett, az eredeti F–4E változat lecsupaszított példánya, a japán üzemeltetéshez szükséges átalakításokkal.

Az F-X (Fighter Experimental – vadászprototípus) rövidítés a Japán Légi Önvédelmi Erő (JASDF – Kókú Dzsieitai) következő fő vadászrepülőgép-típusának rendszeresítési tervére utal. Ez egy olyan kifejezés, amely a vadászgépek következő generációjának kiválasztásával kapcsolatos tervekre és a terv eredményeként kijelölt repülőgépekre vonatkozik, s nem azt jelenti, hogy létezik egy olyan repülőgép, amelynek hivatalos megjelölése F-X lenne. A Japán Légi Önvédelmi Erő 1966-ban kezdte meg az utód kiválasztását az F–86D/F gépek leváltására. Az előző F-X program korábbi korrupciós botránya miatt (Lockheed F–104-es) azonban a folyamat ezúttal szigorú titokban zajlott, amelyen a következő kilenc típus indult el 1967 októberében: General Dynamics F–111-es, McDonnell Douglas F–4E, Northrop P–530-as (F–18-as prototípus), Northrop F–5-ös, Lockheed CL–1010-es (az F–104-es továbbfejlesztése), Sepecat Jaguar, Saab 37-es Viggen, Dassault Mirage F–1-es, English Electric Lightning.