Szeptemberben tartják meg a Brave Warrior elnevezésű több nemzeti harcászati gyakorlatot, a Veszprém és Hajmáskér mellett található lő és gyakorlótéren. Az amerikai 3. Lövészhadosztály, 15. Lövészezredének, 3. Zászlóalja települt át Magyarországra, hogy a Honvédség kijelölt egységei mellett, szlovák és román katonákkal közösen gyakorolhassanak. 

Első körben a lőtéri körülmények ismerkedésére kerül sor, majd a másik fél fegyvereinek megismerése és végül haladva előre a nemzetek közös gyakorlása felé és így tovább egy átfogó nagyobb éleslövészettel zárul a gyakorlat. 

M1 Abrams harckocsik a bal oldalon, a jobb oldalon pedig M2 Bradley gyalogsági harcjárművek:

Két szakasznyi M1-es:

M2 Bradley:

A minőségi rádiólokációs adat ellátás, az SZ-300PMU lérak. komplexum harci lehetőségeinek jobb kihasználása -különösen az ALKM tipusu szárnyas rakéták megsemmisítése -érdekében az 1987. 02. 02-án készült munkajegyzőkönyvben a Megrendelőnek javasolva lett a csoportosításban lévő rá-diótechnikai alegységek új rádiólokátor állomásokra SZT-68U, Nyebo-E és rádiótechnikai csapatok ÁVE eszközeire - "OSZNOVA-1E és POLJE-E" - való átfegyverzésére. 

A fenti idézet egy több oldalas dokumentumból van mely a magyarországi Sz-300PMU légvédelmi komplexum beszerzésének előkészületeiről szól. A fenti részből most külön kiemelve a Nyebo lokátort. Szabó Pál, Radarokkal a lopakodók ellen című könyvében a 188-ik oldalon is megemlíti a Nyebo-t, hogy a P-13 és P-14-es méteres hullámtartományú lokátorok helyére lett tervezve az újabb technika. Ekkor már 1988-at írtunk, nagy változások voltak akkor és részben ennek is áldozatul esett a Nyebo. 

A NYEBO (oroszul: Небо, magyarul: Égbolt) egy méteres hullámtartományú (VHF) 3 Dimenziós lokátor, melyet 1975-ben kezdtek el kifejleszteni, a Honi Rádiótechnikai alakulatoknak. 1982-ben kezdődött a lokátor tesztelése, majd nemsokkal később már rendszerbe is állt. Úgy tervezték, hogy képes legyen felderíteni a lopakodó technológiával ellátott légi eszközöket. 

55Zh6, NYEBO, NATO kódja:  TALL RACK, forrás: nitel-oao.ru

Tatán 1978 óta nem látott illetve tapasztalt esemény zajlott le július 24-én. A Komárom-Esztergom megyei városban diszlokáló MH 25. Klapka György Lövészdandár laktanyájában, egy több mint 40 éves eltéréssel új harckocsi technika került a Magyar Honvédség állományába. Még a Néphadsereg idején beszerzett, a kornak megfelelő T-72-es szovjet típusú harckocsik váltására érkezett meg az első nyugati páncélos haditechnika. 

Ismét helikopterek zajától volt hangosabb a Duna újpesti szakasza. Az MH 86. Szolnok Helikopter Bázisról két Airbus H145M érkezett a kora délelőtti órákban és szállt le az MH 1. Honvéd Tűzszerész És Hadihajós Ezred kikötőjében. A gépek rövid pihenés után nyugati irányba mentek tovább. 

Keletről érkezve a Duna folyásával megegyezően dél felé fordultak a gépek:

Szemből már tényleg szitakötő formája van:

Majd fordulnak rá a kikötő irányára:

A két helikopter a kikötő felett:

Eközben a Dunán a szó szoros értelemben folyik az élet:

De a levegőben is volt még forgalom:

Az ember alkotta eszközök mellett biológiai égi lények is élvezték a jó időt a levegőben...

...vagy a vízen:

A szárazföldre teremtett ember a vízen is szereti a sebesség élvezetét, itt méghozzá Aladdin segítségével:

Az országban vannak bizonyos sport események ahol kell nemcsak a földi de az égi segítség biztosítása is. A Magyar Légimentő szolgálat a kezdetek óta biztosítja a Hungaroring-en szervezett versenyeket. Az ottani sport események mérete és az esetleges balesetek súlyosságának kockázata miatt két gép is a pályán tartózkodik. Idén se volt ez másképpen. A gépek a Duna vonalában a várost északról kerülték meg és mentek a versenypályára illetve tértek vissza budaörsi bázisukra július 17-19 között.

HA-HBO

HA-HBI

Szorosabb kötelék vasárnap úton hazafelé Budaörsre, a futam után:

Különleges repüléstörténeti emlékkel gazdagodott a RepTár gyűjteménye. Az MH 86. Szolnok Helikopter Bázison szolgálta a kiképzést Magyarország egyetlen Mi-8 helikopter szimulátora, mely a személyzet vezetéstechnikai (navigáció, helyzetmeghatározás, hajtóművezérlés, helikopter rendszereinek kezelése) feladatainak oktatását és gyakorlását szolgálta az összes repülési üzemmódban.

A fenti mondatokat egy emailben kaptam pár hónapja a RepTár sajtóosztályától. A folyamatosan bővülő múzeum egy igen érdekes és ritka kiállítási darabbal gazdagodott az év elején. 

Комплексный тренажер вертолета=Komplex Helikopter Szimulátor. Az orosz szavak kezdőbetűi után KTV Mi-8 szimulátornak nevezték:

Repülőtér éjszakája címmel tartottak programot a budapesti repülőtér melletti múzeumban a repülésről és a repülőtér működéséről. Július 4-én pilóták és légiutas-kísérők meséltek izgalmas történeteket, különleges repülőtéri járműveket lehetett látni a múltból és a jelenből. Jelen voltak oldtimer autók, földi bemutatók, a naplemente után reptérlátogatásra volt lehetőség, tematikus séták a repülőgépek fedélzetén. Aki kivárta a naplementét az megcsodálhatta a gépek belső fényeit is. 

Csehországban a Strakonice-i 25. Légvédelmi Rakétaezred VSHORAD (Very Short Range Air Defence – közeli hatótávolságú légvédelem) éleslövészetet hajtott végre a Karlovy Vary melletti Hradiště lőtéren. A hordozható kis hatómagasságú Sztrela-2-es mellett, a svéd fejlesztésű RBS 70-el is lőttek. Az előbbi technikák mellett ezen kívül, az MT-LB kétéltű lánctalpas alvázra szerelt Sztrela-10-es csapatlégvédelmi rakéta komplexummal lőttek utoljára Csehországban. A 80-as években beszerzett fegyverrendszerrel és több alkalommal modernizált technikával majd 30 rakétát lőttek el a két nap során. Összességében pedig a három rendszerrel majd 80 rakétát indítottak el a célpontokra. 

A jelenlegi COVID helyzetben a szerencsés együttállásnak köszönhetően, a ki és a hazautazás zökkenőmentesen sikeredett.

Sztrela-2 dupla salvo indítás Tátra jármű platójáról: 

A távoli cél imitátor, FLG 5000 világító gránát:

Vannak repülőgép típusok amik történetükkel és mondjuk kinézetükkel - szépségükkel? - megnyerőek tudnak lenni az érdeklődő közönség számára. De legfőképpen azoknak akik a típust üzemeltették. Idehaza nem kevés olyan égi technika szolgált az évtizedek alatt ami kifejezetten népszerű a mai napig, ezek közül most végső búcsút vettek júniusban a kecskeméti bázison. Az Antonov gyár An-26-os típusú kéthajtóműves, légcsavaros gázturbinás szállító repülőgépe, a hazai légi szállító képesség ikónikus típusa volt. Jellegzetes felsőszárnyas kialakítású gép, félreismerhetetlen úgy a földön ahogy az égbolton. De sajnos egyszer minden szépnek vége szakad. Utolsó Mohikánként a 406-os oldalszámú gép egy búcsú felszállással köszönt el a bázistól és azoktól akik a bázison bent vagy a kerítésen kint követték az eseményt.

Lehetne történeteket írni a gépről, hisz 46 évig szolgált Magyarországon, ezt meghagyom másoknak. 

"Ancsa" vagy "Ancsika" de nevezték "Órdító Egér"-nek is a típust:

A típus megnevezés, a szállító század jelvénye és a navigátor helye a kis buborék mögött. Utóbbi munkahely még a GPS korszak előttről maradt vissza, de nem volt lebecsülendő a jelenlegi korban:

A gép másik jellegzetessége, a hátsó rámpa:

Május elején az egyik éjszakai kiképzési napra a sajtó és civil érdeklődő (spotter) társadalomnak lehetőséget adtak, hogy közelebbről is megtekinthessék a kijelölt napi műveleteket, az estébe átmenő időszakban. Volt lehetőség például közelről megörökíteni a földi kiszolgálókat munka közben, illetve a pilóták hogyan veszik át a gépet és repülés után hogyan adják vissza. Az igen változékony időjárás miatt kérdéses volt a program, végül az eső istene megkímélte a fotósokat, bár az ország területén lévő viharok miatt az utolsó felszállásokat törölték. 

Az egyik JAS 39 Gripen érkezik vissza feladatáról: