Katonai témák, fotókkal kiegészítve

Haditechnika, földön, vízen, levegőben

Haditechnika, földön, vízen, levegőben

Egy légvédelmi rakétaosztály születése - MN 2067

2020. december 24. - Levente B.

Pár nappal ezelőtt az egyik közösségi oldalon botlottam bele egy makettező csodás alkotásába. Kapva a kommunikációs lehetőség egyszerűségének megkerestem, hogy volna e kedve mesélni, milyen apropóból jött az ötlet, hogy elkészítse a Szabadszállás melletti volt 104/2. honi légvédelmi rakétaosztály tüzelőállását diorámán.

100.jpg

Kezdjük azonban pár évtizeddel korábban egy kis történelmi áttekintővel.

A dátum 1958. Ekkor kezdődőt meg a honi légvédelmi tüzércsapatok rakétatechnikai eszközökre történő átfegyverzésének az előkészülete. Annyira újszerű volt a beszerzésre kijelölt technika, hogy szigorú titoktartás övezte a tervezési és felkészítési munkákat. Magyarországra végül 1959. október 8-án érkezett meg az első SZA-75M (DVINA) közepes hatótávolságú, szovjet fejlesztésű légvédelmi rakétakomplexum. Ez a fegyver lőtte le Gary Powers – 1960, Szovjetunió – és Rudolf Anderson Jr. – 1962, Kuba – U-2-es felderítő gépét.

Röviden a komplexum képességeiről. Képes 3000 métertől 20000 méterig terjedő magasságon maximum 420 m/s sebességgel, 12 és 34 km-es ferde távolságok között tevékenykedő célok leküzdésére, nappal és éjszaka, minden időjárási körülmények között.

1978-ban rendszeresíttet 20DSzU típusú légvédelmi rakéta, egy indítóállványon.
Fotó: saját, Szolnok 2018:

_mg_6311.jpg

A DVINA komplexumot egy fix telepítésű tűzelőállásban (TÁS) telepítették, amit A területnek hívtak. Itt helyezkedett el a központi irányítórendszer, 6 indítóállás, illetve a töltő-szállító gépkocsik, melyek 3 db nyitott fedezékben (TZM) álltak párban. Egy rakéta osztály tüzelőállásában nagyjából 3 kilométernyi makadám burkolatú, bitumennel felülkezelt utak voltak. A központi irányítórendszer kabinjait és az osztály harcálláspontját, valamint a kilövőállásokat földsánccal védték.

Szintén egy 20DSzU, de itt egy szállító-töltő utánfutón. Fotó: saját, Szolnok 2018:

_mg_6323.jpg

A létrehozott légvédelmi osztályokat a Duna két partján, Dunaújváros és a Duna-kanyar között helyezték el, a főváros és a dunaújvárosi ipari létesítmények védelmére. Ezen védelmi gyűrű része volt a szabadszállási 104/2. honi légvédelmi tüzérosztály, mely 1959. október 25-én alakult meg, első parancsnoka Juhász Imre őrnagy volt. 1982-1983 között a szabadszállási osztály átfegyverzésen esett át, modernebb felderítő lokátort kapott és SZ-75M3-OP (VOLHOV) típusú rakétakomplexum váltotta a kiöregedő DVINA rendszert. 1987-ben a 104/2. honi légvédelmi rakétaosztály megnevezést kapta. Végül 1990. április 30-án az osztály jogutód nélkül felszámolásra került, a VOLHOV ezután még további 11 évig volt rendszerben más alakulatoknál.

A tűzelőállás bejárata. Fotó: saját, Szabadszállás 2013

_35b9919.jpg

A fenti technikai és történelmi ismertető után, jöjjön az alkotó Dorogi Kálmán története. Ő maga Szabadszálláson született 32 éve, így számára helyismeret okán is tudott volt a 104/2. honi légvédelmi tüzérosztály létezése. Ő maga 10 éve foglalkozik makettezéssel, főleg 1/72-es méretben gyűjt orosz és szovjet haditechnikát. Több városban volt kiállításokon, versenyeken, nagyjából 300 db modellt épített eddig, és ahogy mondja nekem, még jó néhány van dobozban.

2016-ban alakult meg a makett szakkör Szabadszálláson, Dorogi Kálmán ennek lett a vezetője. Itt általános iskolásoknak adja át a makettezés szépségét. Próbálja a helyi fiatalokat jobban bevonni a témába, hogy ne csak a számítógép előtt üljenek nap hosszat. A makettezés szerinte a kreativitást erősíti, ezzel mint mondja, talán tud egy kis pluszt átadni nekik.

A múltban voltak sikerélményei a szakkörrel, sok alapanyagot és készletet kapnak más makettezőktől és a Városi Könyvtár ad nekik helyet. Idén azonban a vírus miatt nagyon sok minden elmaradt, saját találkozóik mellett versenyekre se tudtak eljutni.

Arra a kérdésemre, hogy mi eme vonzalom a katonaság felé, honnan is eredhet, Kálmán megemlíti, hogy a nagyszülei polgári alkalmazottak voltak a 2004-ben bezárt laktanyában. Szabadszálláson ugyanis egy igen nagy laktanya komplexum volt, több alakulattal és egy kiképző központtal. Nagyanyja a ruházaton majd a konyhán, nagyapja pedig karbantartóként dolgozott. Kálmán így személyesen gyerekként többször járt a laktanyában, láthatta a katona életet.

2018-ban jött el az az esemény ami végül elindította a dioráma készítését. Kora ellenére felvették ebben az évben a Szabadszállási Nyugdíjas Klubba, melynek elsődleges hitvallása, a hagyományok őrzése, a tagok közötti kapcsolat erősítése, koordinálása, a kulturális örökségek megóvása.

Azóta is részt vesz a Klub életében, melynek egyik tagja Holczmann Mihály – aki 1979-től 1990-ig szolgált a Szabadszállási 104/2 honi légvédelmi rakéta osztálynál, különböző beosztásokban – kérte fel hogy készítsen egy diorámát az alakulatról. A szabadszállási tűzelőállás 16 hektáron terült el, ami egy diorámára visszavetítve hatalmas, éppen ezért Kálmán a terület közepét kezdte el „lekicsinyíteni”. Bár az is adta a méret csökkentést, hogy a Honvéd Nyugdíjas Klub emlék szobájába tervezik elhelyezni, ahova eredeti méret arányában nem fért volna be.

A tűzelőállás területéről készült 1980-as légi fotó. Forrás: fentrol.hu

clipboard01.jpg

Középen a harcálláspont, a tűzelőállások és az úthálózat szépen látszik. A fehér tetejű épület a szolgálat fabarakkja volt:

clipboard02.jpg

A terv és az elképzelés után jött a következő lépés a kivitelezés, mely mint minden más esetben a makettezésnek is az egyik hátulütője, hogy pénz kell hozzá a megvalósuláshoz. Szerencsére a Szabadszállás Jövőjéért Egyesület 200 ezer Forinttal támogatta a kezdeti lépéseket, amivel már el lehetett indítani a projektet.

Elsőként be kellett szerezni azokat a makett készleteket amik hűen mutatnák meg az alakulat technikáját. Ez korántsem volt egyszerű, mivel azok a cégek amelyek konkrétan gyártják is a megfelelő elemeket, nem tömegben gyártják. Ezek szinte kivétel nélkül kevés szériában, egyediben legyártott gyanta makettek. A cseh gyártmányú ZZ Model választéka felelt meg leginkább a feladatra, és legközelebb Lengyelországból sikerült nagy mennyiségben, egy családtag segítségével beszerezni, melyek 2020 februárjában meg is érkeztek. 

P-18 és P-15 célmegjelölő lokátorok a célkutatásban segédkeztek az osztálynak:

132438891_2837209393190653_601132030794450547_n_masolata.jpg

Miután a makettek megérkeztek lehetett a dioráma méretarányait elkezdeni, pontosan mi hova kerüljön. Nagy segítség volt ekkor Holczmann Mihály, aki például személyes élményei mellett a helyszínen kalauzolta el Kálmánt, hogy jobban láthassa az épületek és a terület arányait. És bár 30 év alatt nagyon sok minden változott, még is sok támpontot adott az elkészítéshez. Szerencsére az épületek mint például a barakk és a HÁP amik fontosak voltak a méretarány és a kinézet miatt, még a mai napig, igaz romos állapotban de megtalálhatóak. A barakk nagy része bár összedőlt, de sikerült helyben méreteket venni. Fontos volt még a tereptárgyak közti távolságok és egymástól való elhelyezkedésének ismerete.

A kezdeti lépések:

001_masolata.jpg

A helyszíni szemlén kívül sok támpont nem volt. Csupán néhány fekete-fehér fotó volt kéznél, hisz a Néphadsereg idejében, már a fényképezés említése is tilos volt. Tervrajzok felkutatására meg nem volt idő és lehetőség. Egyedül egy 1980-ban készült jó minőségű légi fotó, ami segítségre volt. 

A teljes tűzelőállás területe olyan nagy, hogy az elkészült dioráma nem adja vissza pontosan. Bár a makettezés alapfogalma szerint, eme műfaj „a valóság kicsinyített másának visszaadása”, ami például a járműveken és az épületekben szépen látszik, de magában a diorámában nem lehetett ezt végig vinni, éppen a már említett későbbi hely szűke miatt. A valóságban a harcálláspont épülete és a legközelebbi rakéta indítóállás között úgy 50-60 méter volt, míg a dioráma esetében ha visszamérnénk ez csupán 10 méter lenne.

132446452_1766656096830647_4585636956450089421_n_masolata.jpg

Pont ezen arányok miatt voltak akik jelezték az elkészült mű „hibáit”, Kálmán viszont úgy van vele, hogy mivel a megrendelő tetszését fejezte ki, így ő is elégedett a végső eredménnyel.

A beszerzésekkel kapcsolatban még azt is meg kell említeni, hogy a megfelelő típusú rakétákat egy kis cég készítette korábban. De! Kiderült, hogy eme cég már megszűnt és a termék kifutó lett, hosszas keresgélés után se a fórumok se az ebay és ehhez hasonló oldalak nem tudtak segíteni. Rosszabbá tette a helyzetet az a tény, hogy a rakétából és a hozzá tartozó indítóból is 6 darab kellett a diorámához. Szerencsére már Kálmán elkészített korábban egyet, ami szépen a vitrinben pihent. Ekkor jutott arra a döntésre, hogy „feláldozza” a sajátját. Egy barátjához vitte aki gyanta öntéssel foglalkozik, nála szétszedték majd lemérve sikerült lemásolni 6 példányban.

raketa01_masolata.jpg

A lokátorok elkészítése sem volt egyszerű. Kálmánnak többen jelezték érdeklődésére, hogy ez bizony kemény falat lesz. Elsőként rögtön az a tény, hogy elég ritka kategória, nem úgy van, hogy az ember bemegy a szakboltba és leemeli a polcról. Másodsorban igen borsos áruk van. Az SzNR centiméteres hullámhosszú tűzvezető rádiólokátor PAA tűzvezető kabinja 30000 Forint körüli összeg és méretében az ember markában elfér. Harmadjára pedig, igen keveset gyártanak belőle és tele van rézmaratással, ami miatt nagyon aprólékos munkával lehet elkészíteni. Sima ragasztó nem is használható ennél a márkánál, csak pillanatragasztóval lehet dolgozni, ráadásul időnként hajlítgatni kell a termék darabjait. 

132591595_399861574463723_3114664229031238554_n_masolata.jpg

A lokátor felső részét, köröm vastagságú rézlapok tartják meg. Majd 1 hónap munka volt összerakni és a teljes diorámához összesen három lokátor szükséges, hasonló nehézséggel (SzNR, P-18, P-15).

P-15-ös lokátor:

132705986_219012229756040_5329475042280596256_n_masolata.jpg

A teljes dioráma 4 darab hungarocellből van összerakva ami a könnyebb szállíthatóságot segíti. Illetve könnyítette a munkát is, mert ha egy elem lenne, a 260 cm hosszúságú méret miatt nehezebb lett volna munka közben forgatni vagy körbe járni mindig.

Első tervek úgy voltak, hogy nyáron lesz egy ünnepélyes átadása a diorámának. Bár a munka februárban kezdődött jól haladt május környékén. A vírus helyzet miatt a rendezvény folyton tolódott, mivel több száz főt vártak. Jelen pillanatban az esemény 2021-ben valamikor a jó idő jövetelével és a vírus lecsengésének egybeesésével történhet meg. Jele pillanatban Szabadszálláson egy házban van tárolva a már 99%-ban elkészült mű.

Kisebb aprólékos munkák várnak még az alkotóra, egy két festés itt, egy két festés ott, ablakok pótlása, a rakétákon plusz változtatás, illetve néhány figura elkészítése.

131912885_3599505053429518_8911871151204416101_n_masolata.jpg

131928200_3599505346762822_7244979403059601112_n_masolata.jpg

Illetve még elvi tervben van egy TZM (Tранспортно-Эаряжающая Mашина) tároló elkészítése. A tűzelőállás területén, összesen 3 darab ilyen nevű, fedett de nyitott helyen, ZIL-157-es nyerges vontatókon tárolták a tartalék rakétákat. Ezek a valóságban 300-400 méterre voltak, amit a diorámán 30-40 centiméterre kellett volna visszamérni. Hely hiány miatt ez azonban kimaradt. Viszont felmerült a kérés, hogy egy ilyen épület jól nézne ki és igazán adna egy pluszt. A terv szerint, ha bekerül a dioráma a helyére, egy alapos áttekintés után, talán majd egy polc fog a falra kerülni, mely a dioráma szintjén lenne, és erre rákerülhetne egy darab TZM. A tűzelőállás területén ma is megtalálható két db TZM tároló amik jó állapotban vannak, melyek segíthetnek a méretekhez.

A TZM tárolók egyike a tűzelőállásban. Fotó: saját, Szabadszállás 2013

_35b9908.jpg

A munka folyamán Dorogi Kálmán rengeteg segítséget kapott a munka során. Egy jó példa, többektől tudta meg, hogy mindegyik indítóállás tövében a sáncban belevájva volt egy pici kis tároló. Mint mondta számára ez a légi fotón fel se tűnt. Éppen az ilyen visszaemlékezések azok amik segítették, a dioráma tökéletességét, melyre eddig 500 munkaórát fektetett bele az alkotó.

Én a végére szeretném megköszönni a blog bejegyzéshez Kálmán segítségét és idejét.

Pontos dátumok és egyéb technikai adatok: Veres Mihály - Légvédelmi tüzérek és rakétások
Fotók: Dorogi Kálmán, kivéve ahol jelölve van

süti beállítások módosítása