2018 júniusában a magyar haderőfejlesztés terén komoly mérföldkőre került sor, a 2000-es évek elején elkezdődött, a légierő haderőnemben végbemenő nyugati típusra való átváltás a hazai katonai helikopter társadalmat is elérte, a hasznos de sajnos kiöregedő Mi-8/17-es flotta helyett - vagy jobban fogalmazva úgy, hogy részben - az Airbus Helicopters konzorcium által gyártott H145M típusú, könnyű felderítő és csapat támogató helikoptert választották, a bejelentett 40 gépes flotta felére. A 20 db gép kiegészítőként megkapja a HForce nevű fegyverrendszert is, mely a géppuska/gépágyú konténer mellett, nem irányított illetve lézeres irányított levegő-föld és levegő-levegő rakétát is tartalmaz. 

A sors fintora, szerencséje, véletlenje vagy akár az ellenkezője, hogy a bejelentés után nem sokkal a D-HMBE lajstromú az Airbus Helicopter gyár második számú tesztgépe hazánkba érkezett a HForce fegyverrendszer további tesztelésére. 

Tavaly novemberben, amikor még távol volt a beszerzés mint tény, a D-HADX lajtromú gép, mely egy EC145T2-ből átalakított H145M a Kőrős-hegyi megfigyelőnél:

És az idei júniusi tesztre érkezett D-HMBE, nem irányított rakéta indítása:

2017 őszén jelentették be, hogy az Airbus Helicopters legújabb HForce nevű fegyverzetének tesztelésére a magyarországi lőterek közül a bakonyit választotta, hivatalos indoklásban az volt, hogy a lőtér éppen "üres" volt, mérete megfelelő volt és a környező infrastruktúra is jó. 

Tavaly októberben a bakonyi lőtéren a D-HADX lajstromú, EC145T2 a Airbus Helicopters Deutschland GmbH-tól:

A D-HADX fordul az Öskü-i lőtér megfigyelő körül:

A gép - fekete "folt" jobb oldalt - a lőtér felett, bal alul a célterület kigyulladt:

Gépágyú lövészet álló helyzetből, szemfülese a gép előtt egy pici narancssárga foltot találhat, mely a lövés során kilőtt nyomjelző lövedék egyike:

A gépágyú konténerek egyszerre való elsütése, aki nagyon keres, két nyomjelző lövedéket talál:

Alkonyatkor a gép megpihen:

2018 február, a németországi Laupheim melletti bázison, az ottani légierő haderőnem 15 db H145M-t vásárolt, Hforce nélkül, a gépek a Bo-105-t váltották, elsődleges feladatuk a speciális erők támogatása lesz:

A gépre egy csörlő rendszer is felkerült:

A hangárban a H-145M mellett egy ideiglenes idegenvezető fogadott, egy pilóta a símaszkhoz hasonló ruhadarabbal a fején fogadta a vendégeket, névtelen pilóta barátunk, készségesen válaszolt minden kérdésünkre, és semmi még rangjelzés sem indikálja hovatartozását. Beszél a típusról, láthatóan jól ismeri, elégedetten beszél róla, igaz elismeri, még bőven a tapasztalatok szerzésével vannak elfoglalva, „lássuk mi lesz két év múlva” mondja el nem is egyszer, őszintén kimondva azt, hogy van mit még tanulmányozni a típussal. A pilóta állomány feltöltöttsége a bázison jelenleg 80% körüli, jelentkezőt bárhonnan fogadnak, volt aki a haditengerészettől jött, de friss vagy civil vonalon érkező pilóták nem jelentkezhetnek.

A pilóták ülését hátul, illetve oldalt védik ezek itt jól kivehetőek a fotón, repeszek és kisebb kaliberű lőfegyverek ellen:

A H145M úgynevezett Fenestron farokrotorral van ellátva, ez az elrendezés csökkenti a gép és körülötte lévők baleseti mutatóját. További előnyei, hogy ezzel a gép halkabb lesz, illetve csökkenti a csúcsörvényeket:

Az alakulat pilótáinak tapasztalatai alapján a képen látható kamerát építették be a gép farok részébe, ez a kamera a hátsó ajtóra néz rá, a két fős személyzet így az egyik képernyőn megjelenő a kamera által küldött képet láthatja, segítve ezzel őket, hogy a be és kirakodások befejeződtek, tovább nincsen élő személy a gép hátsó részénél, kárt okozva benne:

Idegenvezetőm évek óta a Légierő tagja, előtte a Bo-105-öt repülte, azt a típust is nagyon szerette, bár nagyon rövid ideig volt SOF feladatra kijelölve, mivel mérete alkalmatlanná tette erre. Mennyit repülnek egy évben kérdésre nem titkolt a válasz, hogy a 150 óra a minimum, de az igen tapasztaltak, meg akik a típussal a kezdetek óta repülnek, az éves repült óra számuk bőven 500 óra felett ketyeg. Hogy a számok beszéljenek ismét, 2015 év végén érkezett meg az első gép, és másfél év alatt a tizenöt megrendelt példányt le is szállították, 2017 novemberében pedig túl is lépték az 5000-ik repült órát, ez pedig 300 óra gépenkénti átlag, de tovább fokozva a számok varázsát, a teljes H-145M flotta 99%-os hadrafoghatóságot ért el 2017 év végére, nagyjavításra pedig Donauwörthben kerül majd sor a gépenkénti 6000-ik óra után, a következő években, tervezett szerint 2021-ig.

Szemből jól láthatóak az orr részen az önvédelmi rendszerek:

Kiképző repülésre indul az egyik H145M:

A speciális alakulat jelvénye:

Az Airbus gyár a 15-ik H145M sikeres, idő előtti leszállítására készített felvarró (saját gyűjtemény): 

A HForce kiterjed az egész működési spektrumra:

Levegő-föld
Tankok, páncélozott járművek, gyalogság, tűztámogatás
Levegő-levegő
Repülőgépek, drónok, helikopterek
Levegő-vízfelület
Tengerészeti terrorizmus elleni műveletek és kalóz gyorsnaszádok elleni műveletek
Ballisztikus fegyverzet:
20mm-es gépágyú
12.7mm-es géppuska
68 és 70mm-es rakéták
Irányított fegyverzet
Lézeres irányított rakéta
Levegő-föld rakéta
Levegő-levegő rakéta (növekvő potenciállal)

Műszaki adatok
A HForce a következőket tartalmazza:
Egy központi egység a tüzelési számításokhoz
Monokuláris sisakra szerelt célzó és kijelző (HMSD)
a pilótának és a lövésznek célzáshoz és a ballisztikus tüzeléshez
Elektro-optikai rendszer (EOS) a célazonosításhoz és a tüzeléshez
Fegyverzeti markolat a fegyverek kezeléséhez
Fegyver konténerek a következő fegyverekkel:
- Ballisztikus: géppuska, gépágyú, rakéta
- Irányított: lézervezérlésű rakéták, levegő-föld rakéta, levegő-levegő rakéta (növekedési potenciállal)

Most nyáron már a gyár második prototípusa, a D-HMBE lajstromú gép hajt/hajtott végre éles lövészetet. A tavalyi géppel ellentétben ez már a katonai verzió, a H145M: 

 A második videóban sikerült több rakétaindítást megörökíteni:

A Laupheim-i fotókat Jerg Maier őrmester készítette és bocsájtotta rendelkezésemre.