Negyvenöt évvel ezelőtt, 1976. október 21-én, rendszerbe állításhoz kapcsolódó éleslövészet keretében lőtt első alkalommal a Magyar Néphadsereg 7. önálló kivonuló légvédelmi tüzérezrede (MN 9351, Keszthely) a 2K12-es Kub (NATO-kódja: SA–6 Gainful) közepes hatótávolságú csapatlégvédelmi rakétarendszerrel. Az alakulat a rábízott feladatot a Szovjetunió asuluki lőterén kiváló eredménnyel teljesítette.

Az esemény tiszteletére 2021. szeptember 3-án Győrben – a 17. alkalommal megrendezett Nyugállományú Légvédelmi Tisztek és Altisztek Országos Találkozóján – az MH 12. Arrabona légvédelmi rakétaezred laktanyájában, a parancsnoki épület bejárata mellett emlékművet avattak. Az alkotás egy talapzatra emelt 3M9-es típusú légvédelmi rakéta, melynek leleplezésekor Barbarics László nyugállományú alezredes mondott beszédet, aki a megszűnt nagykanizsai 18. légvédelmi rakétaezred egykori parancsnokhelyetteseként részt vett a Kub rendszerbe állító lövészetén.

A Kub volt az első rendszeresített szovjet fejlesztésű, félaktív önirányítású légvédelmi rakétarendszer, amely a gépesített hadosztályok védelmét volt hivatott ellátni, azokkal szorosan együtt haladva. A félaktív önirányítás során a tűzrávezető lokátorból kibocsátott jeleket a célról visszaverődve a rakétában lévő radarfej veszi, majd indítás után a kapott jelek alapján halad a cél felé. A céltól 5-10 méteres távolságon belül a közelségi gyújtó működésbe lép, így a repeszromboló fejrész okozta repeszfelhő és lökéshullám az, ami sérüléseket okoz. A Kub menetből percek alatt képes tűzmegnyitásra, és fordítva, egy célra több rakétát is indíthat. 1958. július 18-án született döntés a Kub fejlesztéséről, de ezt lassították a rávezetési technológia és a szilárd hajtóanyagú, szuperszonikus rakéta fejlesztése körüli nehézségek.

Kub felvarró

SzPU önjáró indítóállvány a győri laktanya melletti gyakorlótéren

Az első cél leküzdésére egészen 1964 áprilisáig kellett várni, amikor is egy 3M9-es típusú rakétával egy Il–28-asból átalakított célgépre indítottak. Végül 1967-ben, tehát három évvel később a rendszer szolgálatba állt a Szovjetunióban. Az idő előrehaladtával folyamatosan fejlesztették a Kubot, így Magyarországra már az első korszerűsítési cikluson átesett példányok érkeztek meg.

A Kub–M1-es, amely nálunk elsőként állt szolgálatba, nagyobb megsemmisítési zónával bírt az elődjénél. Ezzel együtt javult az önrávezető fej zavarás elleni védelme és a technikai eszközök megbízhatósága. Hazánkban a hetvenes évek a légvédelmi csapatok minőségi fejlődését hozták. A rádiótechnikai alakulatoknál megjelentek az automatizált vezetési pontok és a modernebb lokátorok (P–19-es, P–37-es), a vadászrepülő ezredeknél pedig 1975-ben érkeztek meg az első MiG–21bisz típusú vadászgépek, a MiG–21-es új generációját képviselve.

A változások a honi és a csapatlégvédelmet sem kerülték el. Utóbbi fegyvernemmel kapcsolatban a vezérkar és a kijelölt felügyelőség már 1973-ban megkezdte a feladatát. Ezek között szerepelt az állomány bevonása és a katonai tanintézetekben való kiképzése (Kijev, Minszk), az új szervezetek és a felépítésre váró katonai objektumok megtervezése (Győr). Problémát jelentett azonban, hogy az átfegyverzésre és az új technika felkészítésére részben a már meglévő állományt jelölték ki, ezzel leterheltséget okozva a többi egységnél.

1975-ben az elsőként átszervezett keszthelyi alakulat három Kub–M1-es légvédelmi rakétaüteget kapott, amelyeket további két üteggel bővítettek 1977-ben. Egy üteg felépítése – ahogy manapság is – a következőképpen nézett ki: egy 1SZ91 SZURN önjáró tűzrávezető lokátor, négy 2P25 SZPU önjáró indítóállvány, összesen tizenkét 3M9-es légvédelmi rakétával, indítónként hárommal. További két töltő-szállító járművön még hat tartalék rakétával. 

3M9M3 típusú rakéta hagyja el az indítóállványt, Ustka 2019

Az 1963-ban Lentiben létrehozott 14. légvédelmi tüzérezredet (MN 5532) 1976 augusztusában Győrbe diszlokálták az újonnan épült laktanyába a város északkeleti felében. A tüzérezredet két évvel később átfegyverezték három Kub–M2-es rakétaüteggel, első parancsnoka Fodor Mihály alezredes volt. A 14. és a 7. légvédelmi tüzérezred 1979-ben járt a Szovjetunióban éleslövészeten, LA–17-es típusú célanyagra végrehajtott feladatukat szintén kiváló eredménnyel teljesítették. A későbbiekben további alakulatok kapták meg az új csapatlégvédelmi technikát.

A nagykanizsai 18. légvédelmi tüzérezred (MN 7231) 1980-ban lőtt kiváló minősítéssel a Kub rendszerrel, ekkor már RM–207-es célanyagra is indítottak rakétát. E nagy sebességű és kis visszaverő felületű céllal az F–4-es, F–15-ös géptípusokat imitálták. Kalocsán a 15. légvédelmi tüzérezred (MN 2314) átfegyverzésére 1981-ben került sor, miután megkapta a keszthelyi ezred három Kub–M1-es ütegét, további egy-egy üteg pedig Győrbe és Nagykanizsára került.

A 7. önálló légvédelmi tüzérezred állománya ugyanebben az évben a 2K11-es Krug (NATO-kódja: SA–4 Ganef) csapatlégvédelmi rakétarendszerre kapott átképzést, ezzel lezárva egy többéves fejlesztési folyamat első felvonását. Az ezredeket egy-egy gépesített lövészhadosztály alá rendelték, kivéve a 7. önálló légvédelmi tüzérezredet, amely a fehérvári 5. hadsereg közvetlen parancsnoksága alá került.

A következő változást az 1987-es év hozta. A Rubin-feladat nevű szárazföldi haderőnem átszervezése során mindegyik Kub- és Krug-ezredet átnevezték légvédelmi tüzérezredről légvédelmi rakétaezredre. A gépesített lövészhadosztályok megszűnése okán a Kub-ezredeket ekkor egy-egy gépesített hadtestparancsnokság alá rendelték. A nyolcvanas években valamennyi Kub-technikát M3-as szintre fejlesztették. Ekkor ismét megnövekedett a megsemmisítési zóna, és tovább javult az önrávezető fej zavarvédettsége. Nagy sebességű és gyorsan mozgó célok ellen is hatásosabb lett a rendszer, végül 10-15 százalékkal növelve a megsemmisítési valószínűséget.

Magyar katonák egy LA-17 célanyag előtt, Szovjetunió, 80-as évek vége - fotó Lakatos Gábor

Magyar katonák egy RM-207-es cél anyag előtt, Szovjetunió, 80-as évek vége - fotó Lakatos Gábor

Az ezredek a rendszerváltozás előtt a Szovjetunió lőterein hajtottak végre minden esetben éleslövészetet, itt az utolsó Kub-indítást a 14. légvédelmi rakétaezred végezte 1987-ben. A következő eseményre egészen 1996-ig kellett várni, amikor is az MH 15. Kalocsa légvédelmi rakétaezred katonái – immár a lengyelországi Ustka melletti központi lőtéren – indították rakétáikat a kijelölt célokra. Azóta valamennyi Kub-lövészet a Balti-tenger partján történt, legutoljára 2019-ben. A rendszerváltás utáni idők átszervezése a csapatlégvédelmi fegyvernemet sem kerülte el.

1991. december 31-én megalakult az MH Légvédelmi Parancsnokság, amelynek alárendeltségébe helyezték a korábban a szárazföldi csapatok állományába tartozó valamennyi Kub és Krug légvédelmi rakétaezredet. A nagykanizsai egységet a következő évben, július 31-én felszámolták, a technikákat a többi alakulat között osztották szét, a győri és a kalocsai ezred így ötütegessé duzzadt. A megmaradt csapatlégvédelmi egységek következő átszervezésére 1997. március 1-jén került sor, amikor a győri kivételével megszüntették a másik két ezredet (Keszthelyen és Kalocsán). A felszámolt alakulatok technikáját Győrben vonták össze, és létrehozták a 12. vegyes légvédelmi rakétaezredet Kub és Krug fegyverrendszerrel. Az alakulat első parancsnoka Kovács Gyula mérnök alezredes volt. Három évvel később a Krugot kivonták, az alakulat nevéből pedig kikerült a vegyes megnevezés.

A keszthelyi laktanya parancsnoki épülete előtt lévő emlékmű egy 1981-es fotón - forrás Bozsik Ferenc Gábor

A Kub fegyverrendszert 2001 és 2002 között a magyar és a lengyel hadiipar közösen modernizálta. A korszerűsítés következtében az önjáró célfelderítő és célkövető állomások, valamint az indítóállványok élettartam-hosszabbításon és fejlesztésen estek át. A modernizáció után a tűzrávezető lokátoroknak elég volt a cél megvilágítását a rakéta indítása után megtenni, ezzel növelve az üteg túlélőképességét. A légvédelmi alakulatok történetével kapcsolatos változások között fontos megemlíteni a 11. Duna vegyes légvédelmi rakétaezred 2001. június 30-ai felszámolását, amelynek során az ezred technikáját kivonták (Volhov, Nyeva), továbbá a Nagyoroszi helyőrségben diszlokáló 5. légvédelmi rakétaezred 2004-es megszűnését. Utóbbi alakulat Mistral légvédelmi technikája Győrbe került, amely mozzanattal pedig a győri MH 12. Arrabona légvédelmi rakétaezred a Magyar Honvédség egyetlen légvédelmi rakéta fegyvernemi katonai szervezete maradt, jelenlegi parancsnoka Könczöl Ferenc ezredes.

Emlékmű avató Győrben - Fotó Sályi Gergő ftőrm

Nyugállományú Légvédelmi Tisztek és Altisztek Országos Találkozója, Győr - Fotó Sályi Gergő ftőrm

Az ezred jelenlegi feladatai közé tartozik a légierő egyéb erőivel és más katonai szervezetekkel, illetve a szövetséges erőkkel együttműködve a NATO Integrált Kiterjesztett Légvédelmi Rendszerében (NATINADS) a kijelölt katonai objektumok és kiemelt fontosságú létesítmények, valamint a szárazföldi csapatok oltalmazása, békeidőszakban pedig a fenti feladatokra való felkészülés. Az MH 12. Arrabona légvédelmi rakétaezred április 15-én tartja csapatünnepét. Ezen a napon hozták létre a miskolci 86. kivonuló légvédelmi tüzérezredet (MN 9351), amely a keszthelyi 7. légvédelmi rakétaezred jogelődje is volt egyben. A légvédelmi rakéta és tüzér fegyvernem napját a tábori tüzérekkel együtt Borbála napján, vagyis minden év december 4-én ünnepli az alakulat. A Kubot tervezetten 2025-ben vonják majd ki, miután a 2020 novemberében aláírt szerződés szerint 2023-ban a norvég Kongsberg és az amerikai Raytheon cégek által fejlesztett, földi telepítésű NASAMS (National Advanced Surface-to-Air Missile System) fegyverrendszer megérkezik az MH 12. Arrabona légvédelmi rakétaezredhez.

Váltótípus, a NASAMS egyik eleme a kecskeméti repülőnapon

A cikk nyomtatott változata az Aeromagazin 2021. októberi számában jelent meg.

A fotók a szerző felvételei, kivéve ahol ez külön jelölve van