Az 1955. júliusi genfi konferencián az Egyesült Államok elnöke, Dwight D. Eisenhower javaslatot tett a Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP) első titkárának, Nyikita Szergejevics Hruscsov-nak, hogy a kölcsönös békesség és biztonság érdekében a két nagyhatalom tegye lehetővé a másik félnek ellenőrző repülések végrehajtását egymás területe felett. Hruscsov ezt akkor kategorikusan elutasította.
A jellegzetes formájú Lockheed U2A, forrás: U.S. Air Force
A következő év májusában az Egyesült Államok legújabb saját fejlesztésű, Lockheed U-2-es kémrepülőjéből négy az angliai Lakenheath melletti bázisra repült át, hivatalosan mint az 1. ideiglenes időjárás-felderítő század, nem hivatalos néven az A különítmény. Feladatuk az volt, hogy felderítő repüléseket kezdjenek meg a Varsói Szerződés és különösen a Szovjetunió fölött. Az áttelepülés előtt néhány héttel Hruscsov az Ordzsonikidze cirkálóval érkezett látogatóba az Egyesült Királyságba. A britek akkor megpróbálták a kikötőben horgonyzó vízi járművet közelebbről is megvizsgálni, de a kudarcba fulladt akcióban részt vevő búvárnak nyoma veszett, csak hosszú idő múlva találták meg a holttestét - fej nélkül. A szovjetek tiltakoztak, az ügy hatalmas nyilvánosságot kapott, ezért Robert Anthony Eden miniszterelnök, félve a politikai visszhangtól, nem engedélyezte a brit területekről való berepüléseket. Richard M. Bissell Jr., aki abban az időben a Központi Hírszerző Ügynökségnél (CIA) felelt az U-2-es projektért, elrendelte az A különítménynek a németországi Wiesbadenbe költözését. A különítmény pilótái név szerint a következők voltak: Glen Dunaway, Marty Knutson, Jake Kratt, Carl Overstreet, Hervey Stockman, Carmine Vito és Charles Kapuskak.
Carl Overstreet (bal) és Mary Knutson (jobb) a 56-6680-os gép előtt, mely az első berepülést hajtotta végre június 20-án Kelet Európában - hely és kép forrása Air & Space Museum, Washington
A Lockheed kémrepülőgépének az első pillanattól kezdve kettős szerepet szántak a tervezők, a fényképezés mellett Elint (elektronikus hírszerzés) feladata is volt a küldetések során. A gépeknek így az ellenséges radarállomások felkutatása és azok kimenőteljesítmény-karakterisztikájának kiértékelése is feladatul volt szabva. A szimplán System I-esnek nevezett berendezés az első időkben alkalmazott Elint vevőrendszer volt, amely az S- és az X-hullámsávban (2-4 és 8-12 GHz) dolgozó lokátorok és tűzvezető rendszerek adatait gyűjtötte be. A mindössze 7,7 kilogrammos eszközt 1955 és 1959 között alkalmazták.
Richard M. Bissell Jr. - forrás CIA
Miután az A különítmény megérkezett Németországba, Bissell igyekezett engedélyt kieszközölni (a végső jóváhagyás az elnöknél volt) a mielőbbi kezdéshez, mivel az időjárás-előrejelzések biztatók voltak. Dwight D. Eisenhowernek azonban kicsit furcsa érzése volt az egésszel kapcsolatban. Mindenképpen szerette volna ismerni a szovjet stratégiai bombázóerők nagyságát, de félt a felderítőgépek esetleges lelövésétől vagy műszaki okok miatti lezuhanásától, hiszen ebben az esetben nem sokat ért volna a cáfolat, hogy nem is végeztek felderítést.
Az Egyesült Államok elnöke végül tanácsadói unszolására összesen tíz repülésre adott engedélyt. Június 20-án Carl Overstreet volt az első amerikai, aki a keleti tömb fölé repült egy U-2-es géppel. A 2003-as fedőszámot kapó küldetés során az U-2-es Lengyelország felett írt le egy nagy kört, s tért vissza végül biztonságosan Nyugat-Németországba. A következő alkalomra július 2-án került sor, ekkor két gép indult el Németországból, és mindkét esetben átrepültek Magyarország felett. A 2009-es és a 2010-es küldetés keretében oda-vissza repült át nálunk egy-egy gép. Az 1956. augusztus 22-én kelt CIA-jelentés szerint a 2009-es feladat során a Jacob Kratt vezette gép reggel hat óra előtt lépett a magyar légtérbe. A célok között volt a pápai és a tököli katonai repülőtér, illetve a ferihegyi nemzetközi repülőtér is. A gép ekkor már nagyjából húsz perce tartózkodott az ország felett, majd végül Szolnokot érintve délnek fordult a jugoszláv-román határ felé. A bolgár Várna megkerülése után indult vissza, és 9.15-kor Kassa felett nyugatnak fordult. A System I-es által begyűjtött adatok szerint a repülés során a P-20-as (NATO-kód: Token) lokátor aktivitása (2,7-3,1 GHz üzemi frekvencia, 375 impulzus másodpercenként, impulzushossz 1,6-3,1 mikroszekundum) végig elszórt volt, egyes útvonalszakaszokon pedig semmilyen aktivitás nem volt érzékelhető. A SZON-4-es (NATO-kód: Whiff) tűzvezető lokátor (2,7-2,9 GHz üzemi frekvencia, 1800 impulzus másodpercenként, impulzushossz 0,5 mikroszekundum), amely a 85 mm-es közepes légvédelmi tüzérségnél volt rendszeresítve, két rövid alkalommal sugározta be a gépet Románia felett. A P-20-as egy, az S-hullámtartományban működő lokátor, amely képes volt 180 km-es távolságban és 18 km magasan repülő célokat felderíteni. Hazánkban 1952-ben került a rendszerbe, de csak 1955-től alkalmazták széleskörűen a rádiótechnikai csapatoknál.
Egy P-20-as lokátor - forrás és helyszín ismeretlen:
Az aznapi másik, 2010-es számot viselő küldetést Glendon Dunaway repülte. Kelet-Németország és Dél-Lengyelország fölött el-haladva végül Kassa felől repült át Magyarország felett, majd Torda érintésével Konstanca kikötőjénél fordult Bukarest irányába, és Gyula térségében tért vissza. Nálunk Budapesten kívül fotókat készített a pápai, a kiskunlacházi és a tököli légibázisokról. A repülésről összesített kiértékelésben említést tesznek egy nagytétényi (valószínűleg MN 5784, 1. számú HDS lőszerraktár, Törökbálint) lőszerraktárról is. A System I-es utólagos vizsgálatából kiderült, hogy a P-20-as besugárzása Krakkó, Kolozsvár, Konstanca és Bukarest felett volt erős. A SZON-4-es pedig Brassó környékén egyszer, nagyjából egy percig.
Június 20 és július 2-a közötti U-2-es berepülések a kelet-európai országok fölé. A két júliusi repülések Magyarország felett is átrepültek - forrás CIA:
Július 4-én az 56-6680-as oldalszámú gép volt az első, amely megsértette a szovjet lég-teret. Lengyelországon keresztül repülve Belorusszia felett északnak fordult, és az akkori Leningrádot elérve a balti államok tenger-partjával párhuzamosan, Kalinyingrádon keresztül tért vissza Németországba. Szergej Kramarenko (1923-2020), a nagy honvédő és a koreai háború hőse azon a napon személyesen nézhette végig az első berepülést mint a 201. vadászrepülő ezred parancsnokhelyettese a Minszk melletti repülőtéren.
„1956. július 4-én reggel sürgősséggel hívtak a harcálláspontra. Odaérve láttam, hogy az ezredparancsnok és a törzsfőnök már je-len van. Elsőre azt gondoltam, gyakorlatról lehet szó. A tervtáblán látható volt egy vonal, mely a határ felől közeledett. Hamar eljött az a pillanat, amikor jelentették, hogy az ismeretlen gép átlépte azt a pontot, amelynél már emelni kell a készültséget. Végül ki lett adva a parancs: felszállás!
A földről folyamatosan irányították a pilótát. Irány 270 fok, magasság 15 ezer méter. Percek teltek el, majd csörgött a telefon. A törzsfőnök szólt, hogy Moszkva jelentést kér. A parancsnok oda-lépett, átvette a telefont, és így szólt: Igen, tábornok elvtárs. A készenléti gépet felküldtük, a cél felénk tart. Igen, tábornok elvtárs, folyamatosan teszek majd jelentést. A földről közölték a pilótával, hogy forduljon 180 fokot balra, majd a cél előtte van 30 kilométerre.
A visszaigazolás után percek teltek el, majd Szopov, a felszállt gép pilótája jelentette: Látom a célt, előttem négy ki-lométerre, három kilométerrel magasabban. Miután elment felettünk, a gép északnak fordult Vilnius irányába. A berepülés során összesen riasztott száz gépből csak négy volt, melynek pilótája látta is a célt. Végül Lengyelország felett nyugati irányba távozott."
Szopov MiG-17-es gépével a cél mögött lemaradva végig azt jelezte, hogy nem tud az ismeretlen gép közelébe, tehát 15 ezer méter fölé emelkedni, az ellenséges gép még legalább kétezer méterrel fölötte volt. Szopov két hajtóműves bombázóként írta le a típust. Mivel gépének üzemanyaga vészesen fogyott, végül engedélyt kért, hogy visszaforduljon a bázisra. Az U-2-es pilótája, Hervey Stockman a nap végén sértetlenül szállt le Németországban, miután több mint nyolc órát repült. A Szovjetunió feletti következő repülésre másnap, július 5-én került sor, Carmine Vito pilóta Moszkváig repült azon a napon, és ő is biztonságosan hazatért.
A július 9-én teljesített repülés, augusztus 21-én kelt jelentésének részlete. Jobb oldalt a táblázatban az azonosított helyszínek, a cenzúrázott rész bal oldalán a koordináták olvashatóak. Forrás: CIA
Magyar szempontból további két átrepülés történt. Az egyik július 9-én, a másik pedig július 10-én. A 9-én teljesített 2021-es küldetés során Carl Overstreet Bécs irányából érkezett, és Csorna körzetében lépett be az országba. Elsőként Sárvárt, majd Celldömölköt fotózta le. A pápai légibázis és laktanya fotózása után Veszprém irányába tartott, ott a város körzetében a balatonfűzfői, majd a peremartoni gyártelepről készített felvételeket. Overstreet továbbhaladt délkelet felé Paks, Bátaszék, Kalocsa irányába, végül a Duna felett észak-keletnek fordult, ezután következett Kiskőrös, Kecskemét, Nagykőrös, Szolnok (Tisza menti Vegyiművek), Törökszentmiklós, Kunhegyes, Kunmadaras, Karcag, Hajdúböszörmény, Nyíregyháza, Rakamaz és Záhony. Nyíregyháza körzetében egy szélesen elterülő raktárterületet drótkerítéssel és vasúti kiszolgálással sikerült azonosítani, ami minden bizonnyal a nyírteleki 4. számú lőszerbázis lehetett. A gép repülését az első perctől fogva észlelte a légvédelem, ahogy azt az U-2-es System I-es rendszere által gyűjtött adatok utólagos kiértékelése bizonyította. A lokátorjelek a belépési ponttól számított néhány mérföld után megjelentek, és szinte folyamatosak voltak egészen a kilépésig. A 2024-es fedőszámú, július 10-ei feladat során a magyar vonatkozású célok szempontjából az északkeleti régióban található Borsod-Abaúj-Zemplén megyei ipari létesítmények felderítését teljesítette Glendon Dunaway pilóta. Keletről érkezve Miskolc városának vasúti csomópontjai, a Kazincbarcikán található Borsodi Vegyi Kombinát és a környező ipari területek, valamint a lillafüredi harcálláspont körüli részek fényképezése volt kijelölve. A gép az országot Salgótarján felé hagyta el nyugati irányba.
U-2-es gépek egy gyakorlat során, nemsokkal a németországi feloszlatás előtt - forrás Chris Pocock:
Az idő előrehaladtával egyre nyilvánvalóbb volt a szakmai és politikai vezetés, így a háborús veterán Eisenhower számára is, hogy a gépeket a légvédelem sok esetben tudta követni. Július 10-én a Szovjetunió hivatalos tiltakozó jegyzéket adott át az Egyesült Államoknak a július 4-ei és 5-ei légtérsértésekről. Az amerikai elnök összekötő tisztje, Andrew Goodpaster a repülések leállítását javasolta a CIA igazgatójának, Alan Dullesnek. Pár nappal később a lengyel, majd a csehszlovák kormány is átadott egy-egy tiltakozó jegyzéket. Mindkét esetben precíz adatokkal és dátumokkal szolgáltak a tiltakozás során, megerősítve azt a félelmet Eisenhower elnökben, hogy az U-2-es nem láthatatlan a légvédelem előtt. Félve a gépveszteségtől és a széles körű nyilvánosságtól, hiszen nemzetközi törvényeket sértett minden berepülés, az amerikai elnök végül letiltotta az európai küldetéseket, és az A különítményt 1957 novemberében feloszlatták.
A keleti Tömb feletti repülések leállítása - Forrás CIA
Az U-2-es kelet-európai misszióinak első fejezete ezzel lezárult. Eisenhower elnök 1955-ös elképzelése a másik fél beleegyezésével történő ellenőrző repülésekről végül a hidegháború után, 1992-ben valósult meg a Nyitott Égbolt egyezmény keretében. Az új hidegháborús szembenállás fokozódásának jeleként az Egyesült Államok 2020 májusában bejelentette, hogy kivonul az egyezményből, amit Oroszország 2021 januárjában követett.
A cikk nyomtatott változata az Aeromagazin 2021. júniusi számában jelent meg.
