Berekfürdőn található az egykor Magyarországon állomásozó szovjet repülőerők történetét bemutató múzeum. Az évről évre bővülő kiállításnak már van egy Mi–24-es harci helikoptere, és néhány éve sikerült egy MiG vadászgépet is megszerezni a gyűjtemény számára. Több száz munkaóra után az idei évre elkészült a magyar légierőben szolgált, 9603-as oldalszámú MiG–21MF típusú példány felújítása.

A vadászgép, miután kivonták a hadrendből és kikerült a honvédség tulajdonából, a Pápa melletti Pusztagyirmóton várta sorsa jobbra fordulását. Az ott tárolt gépek közül ez volt a legrosszabb állapotú. Kábelek elvágva, rengeteg alkatrész, panel, lemezelés hiányzott. Petrovics Olivér gyűjtő jutott hozzá a géphez, ám különböző okok miatt nem tarthatta meg.

2021-es állapot, amikor a gép már össze lett szerelve:

Végül a múzeummal megegyezve átruházta a tulajdonjogot, de még előtte számos munkaórát áldozott a felújítására. A munka dandárja akkor következett, amikor a gép átkerült Berekfürdőre. A felújítást végző csapat a múzeum tematikáját figyelembe véve a gép legelső festése mellett döntött. A feliratok még a szovjet gyárban kerültek fel a MiG-re, amely 1974-ben hagyta el az üzemet. Országunkba felségjelzés és oldalszám nélkül érkezett, ezeket már itthon festették fel rá. Ezt az eredeti állapotot szerették volna megmutatni. A július 6-ai átadáson a nagy hőség ellenére is több mint százan vettek részt. Jelen volt többek között Doma Sándor vadászpilóta is, aki a Sky Hussars bemutatókötelék és a Turul század egykori parancsnokaként ismert. Olyan hajózók is eljöttek, akik igazoltan repülték a kiállított gépet: Mészáros Gyula, Irha János és Téglási László.

Ez a példány az utolsónak gyártott magyar MiG–21MF-ek (9507–9515, 9601–9606) egyike volt. Natúr, lakkozott állapotban érkezett meg 1974. augusztus 19-én Pápára a 47. vadászrepülő ezred I. századához, ahol 1979 tavaszáig repült. Majd március 30-án került át a kecskeméti 59. vadászrepülő ezred III. századához. A 9603-as első közepes javítását 1981. április 16-án fejezték be. Egységes ezüstszínű festéssel és már magyar üzemeltetési feliratokkal hagyta el a tököli javítóüzemet.

A PG-s festék lemaratásának hatására az eredeti gyári natúr alu lemezek előbukkantak:

A 9603-as és százada 1983. január 11. és december 3. között a kecskeméti beton felújítása miatt a mezőkövesdi tartalék repülőtérre települt át. Ebben az időben hasonló okokból ugyanitt tartózkodott ideiglenesen a szovjet légierő kunmadarasi 1. gárda vadászbombázó ezred, Szu–17M2/UM gépekkel. Ottléte alatt a gép több UB–16-57-es nem irányított rakéta- és gépágyúlövészeten is részt vett a nádudvari lőtéren. 1983. október 3–13. között Szolnokon úgynevezett csapatterepfestést kapott (Binarin festék). 1989. május 5-én befejeződő nagyjavítása során nyerte el a tököli Pestvidéki Gépgyárban (PG) alkalmazott egységesített terepfestést (Akromat festék). Gyári berepülését április 10–11-én Probocskai Zoltán alezredes, berepülőpilóta végezte, a vezető repültető műszaki ellenőr Búzás Gábor volt.

1989. május 17-én a századgyűlés döntése alapján megkapta a Dongó század jelvényét – a század tizennégy MF és három UM gépével együtt –, majd 34 nap múlva a légierő repülőfőnökének parancsára felülfestéssel eltüntették azt. A MiG 1989. augusztus 4-én kényszerleszállást hajtott végre a PG-ben. Jégeső okozta sérüléseit még aznap kijavították. 1994. augusztus 30-án tért vissza a pápai 47. vadászrepülő ezredhez, és ott repült 1996. november 6-ai kivonásáig. A gép a berekfürdői érkezésekor a Pestvidéki Gépgyárban utoljára megkapott terepmintás festést viselte. Az eredeti színek viszszafestése nehézségekbe ütközött a felújítást végző csapat számára. Régi papírképek alapján kellett ugyanis dolgozniuk, ez szinte lehetetlenné tette a feliratok felismerését, a szegecselések helyének pontos megállapítását, illetve hogy festett volt-e a kérdéses felület egy-egy része, vagy sem. A néphadsereg idejében leginkább fekete-fehér fotók készültek, a hiányzó információkat a csapat orosz és magyar weboldalakon kereste. A kitartó munkának köszönhetően a HM Zrínyi Nonprofit Kft. archívumából közeli fotók is előkerültek. Érdekesség, hogy az 1974‒1980-as évekből a 9600-as sorozatszámú MF gépek mindegyikéről találtak fotót, kivéve a 03-ast.

Szépen rendbe rakott pilótafülke:

Arról szinte azonnal döntés született, hogy a felületet nem lehet csiszolni, mivel ezzel a módszerrel a szegecsek és a vonalak bizonyosan eltűntek volna. Viszont a maratás kérdése is fejtörést okozott. A kromofág (savmentes festékeltávolító szer) nem felelt meg a célnak, mert a résekbe beszivárogva feloldhatta volna a már felvitt lakkot. Olyan anyagot kellett keresni, amely úgy távolítja el a régi festést, hogy közben nem sérti az alumíniumot. Körülbelül kéthetes intenzív kutatás után egy speciális maratózselé mellett döntöttek, amiről később kiderült, hogy kiváló választásnak bizonyult. Ám az állaga és a felviteli technika lassúsága miatt ez rendkívül időigényes folyamat volt.

Nem véletlen, hogy három és fél évbe telt a gép teljes rendbetétele. A szegecsek közötti festéket külön-külön kellett kioldani a zselével. Lemezről lemezre, tábláról táblára haladtak. A legtöbb felületen elsőre sikerült a művelet, de számos helyen kétszer, sőt volt, ahol négyszer is meg kellett ismételni. Ráadásul a lemaratott festés alól nem váltak azonnal láthatóvá a régi feliratok, hanem akár két-három hét múlva, acetonos áttörlés után kezdtek feltárulni. 1971 szeptemberében a szovjet 234. gárda vadászrepülő ezred MiG–21MF gépei látogatást tettek a franciaországi Reims melletti repülőtéren. Erről az eseményről rengeteg közeli felvétel készült – köztük színes fotók is–, amelyek segítettek abban, hogy kiderüljön, a magyar gép melyik része volt festett vagy natúr színű, illetve a szürke mely árnyalatával vitték fel a nagy magnéziumtartalmú elemeket. Ezután következett a feliratok, stencilek betűméretének lemérése. A múzeumban található néhány 21-es kiállítási tárgy segítette a készítőket. A színeket Szekeres Gáborral együtt sikerült beazonosítani. A futóműaknában lévő feliratokról nem találtak archív anyagot, ezt a maratás során előbújó eredeti szín és feliratok tanulmányozásával lehetett restaurálni. Magyar Szilárd számítástechnikai szakértő abban segített, hogy elkészüljenek az eredetileg használt betűfontok.

A gyári festésű oldalszám:

A csapat arra törekedett, hogy a feliratok minél jobban hasonlítsanak a gyárban készült sémára, ezért több próbanyomat és -fújás is készült. Anno ezeket nem matricázták, hanem a sablont a gépre helyezték fel, és lefújták, nem törekedve a tökéletességre. Itt-ott kicsit ködölt volt a felirat, másutt hiányosra sikeredett, hol kisebb, hol nagyobb távolságot tartva a betűk között. A végső technikai feliratok piros és kék cirill betűkből állnak, az oldalszám szögletes – ahogy 1974-ben átadták a gépet a magyar félnek.

Különlegesség, hogy a festékréteg teljes eltávolítása után a délutáni súrlófényben mindkét oldalon megjelent az eredeti oldalszám, a natúr alumíniumlemezbe finoman belemaródva. Így ugyanoda kerülhetett vissza, ahol eredetileg is szerepelt. Avatott szem számára feltűnhet, hogy a gép jobb és bal oldalán az oldalszámok eltérő méretűek, de még a számok közötti távolság sem egyezik. A típus történetét kutatva kiderült, hogy a későbbi MF példányokon a fülketető belsejében található gépszámot kékkel fújták fel, ám a berekfürdőinél ez piros színnel történt. A gép jelenleg nincs százszázalékosan felújított állapotban. Egy-két alkatrész még hiányzik a fülkéből, illetve néhány feliratot csak a közelmúltban azonosítottak be. A selejtezés során a rudazatokat kiszedték, és a himbákat csupán összecsavarozták. A kormányfelületek mozgását Kiss Zoltán segítségével sikerült megoldani.

A MiG mellett, egy Mi-24-es is látható a múzeumban:

A gép nyitvatartási időben bármikor megtekinthető. Ezzel kapcsolatos információt a múzeum Facebook- és saját weboldalán lehet találni. A felújítást végző csapat tagjai: Apagyi Zoltán, Domján Zoltán, Kiss Zoltán, Kovács Miklós, Vándor Károly, Varga György, Varga István, Vincze Ferenc.

Továbbá: Ácsi Tamás, Búzás Gábor, Darabos Erika, Dombóvári János, Firkó János, Hajdú Péter, HM Zrínyi Nonprofit Kft. fotóarchívum, Kalmár Tibor, Katona Kriszta, Los Csaba, Madarász Károly, Magyar Szilárd „Consti”, Nagy András, Pestuka Bence, Petrovics Olivér, Simon László, Sipos Zoltán, Szabó Bálint, Szekeres Gábor, Sziráki Szabolcs, Szőke Sándor, Tóth Attila (Karcag), Tóth Attila (Debrecen), Tóth Ferenc, Urbán József, Vincze Bertalan, Zsák Ferenc. 

A cikk megírásában külön köszönet Vándor Károlynak és Varga Györgynek.

A cikk nyomtatott változata az Aeromagazin 2024. szeptemberi számában jelent meg. Fotók saját, és Varga György.