1965. január 27-én a Tonkiniöböl térségében erősödő amerikai jelenlét miatt a kínai Központi Katonai Bizottság parancsára a haditengerészeti légierő 4. légi hadosztályának több egységét áttelepítették Hajnan szigetére. A hadosztály 10. repülőezredének 2. repülőosztályát júniusában vezényelték át a szigetre, és szeptember 13-áig megérkezett az osztály teljes állománya. Köztük volt Kao Hsziang századparancsnok is.

Az amerikai 196. támadó század, A-6A típusú gépe:

A fiatal parancsnok Tajcsou városában született 1932-ben. Tizenöt évesen, miután elvégezte a középiskolát, katona szeretett volna lenni. Mivel kiválóan olvasott és írt, jelentkezésénél az egészségügyi szakra íratták be a Liaonan katonai és politikai káderiskolába. Bár nem ez volt az álma, szorgalmasan tanulmányozta az orvosi és ápolói ismereteket, és hamarosan nagyszerű orvosasszisztens lett belőle. 1949-ben, amikor a Kínai Népköztársaságot megalapították, Hsziang elhagyta a hadsereget. Szerencséjére két évvel később a Kuangcsou katonai körzetben pilótatoborzás volt, végül a több száz főből őt is kiválasztották. A pilótaképzést 19 évesen kezdte meg, és három megfeszített év után sikeresen levizsgázott. A haditengerészeti légierőhöz került Santungba, ahol remek pilóta vált belőle, ám a csendesen folyó idők során többre kezdett vágyni. Harcolni szeretett volna a hazájáért. 1964 augusztusában a tonkini incidenssel kiszélesedett a vietnami háború, az Egyesült Államok megkezdte észak bombázását. Az amerikai gépek a vietnami–kínai határ közelében időközönként átcsúsztak kínai területre, amerikai felderítődrónok szándékosan megsértették Kína légterét, és volt, amikor kínai halászhajókat zavartak alacsony áthúzással a vadászgépek.

Kínai Senjang 6-os:

A Hajnan szigetére települt repülőalakulatok fő fegyvere a Senjang 6-os volt, a szovjet MiG–19-es kínai licencváltozata. Az áttelepülés után eltelt hónapokban az alakulat három nagy magasságú felderítődrónt semmisített meg, de pilóta vezette gépekkel egyszer sem találkoztak. 1965. szeptember 20-án 10.47-kor a földi telepítésű lokátorok jelentették a dél-kínai-tengeri flotta légierejének, hogy Hajnan szigetétől 90 kilométerre nyugatra, négyezer méteres magasságon, 15 fokos irányt tartva ellenséges gépet észleltek. 10.53-kor a 2. repülőosztály négy gépét riadókészültségbe helyezték. Három perccel később az amerikai gép kínai felségvizek fölé ért. Végül 10.58-kor kiadták a parancsot, hogy az első géppár semmisítse meg a betolakodót. Kao Hsziangot és társát, Huang Feng-senget riasztották. A földi irányítás segítségével a felhők takarásából süllyedtek a gép mögé. Amikor szabad szemmel is láthatták a betolakodót, Hsziang értesítette a földön lévőket, hogy egy F–104-es halad az öböl felett, és időnként belép a kínai légtérbe, majd elhagyja azt. Hsziang utasította társát, hogy figyelje az égboltot, amíg ő a gép mögé repül. Az F–104-es több ponton is jobb volt a kínai J–6-ossal szemben, mind sebességben, mind az elérhető repülési magasságban.

Aznap Hsziangnak szerencséje lehetett, mert az amerikai gép egyáltalán nem vette észre, nem próbált üldözője elől kitérni. Hsziang folyamatosan csökkentette a két gép közötti távolságot, és amikor 300 méteren belül volt, tüzet nyitott. Még inkább közeledve már 100 méterre volt, amikor újra leadott egy sorozatot, ám egyetlenegyszer sem tudta eltalálni az ellenséget. Lesz, ami lesz alapon 39 méterre közelített, és újra tüzet nyitott. Ekkor az F–104-es bal szárnyát eltalálta, majd a sérült gép az oldalára dőlt. Feng-seng a másik gépben ekkor felkiáltott: Találat! Hsziang csak pár másodperc után tért ki, emiatt több leváló repesz is eltalálta a gépét. A jobb oldali hajtóművel szintén gondjai támadtak, ennek ellenére ő és társa biztonságosan leszálltak. A földön vették észre, hogy hajtóműve beszippantott néhány repeszdarabot, de szerencséjére komolyabb kár nem keletkezett.

Sokáig a Senjang 6-os volt a fő vadászgépe a kínai légerőnek:

Az amerikai pilóta, Philip E. Smith sikeresen elhagyta a gépet, földet érése után a milícia kezére került. Smith a 436. taktikai vadászszázad tagjaként érkezett Vietnamba 1965 áprilisában. Az alakulat feladata az volt, hogy légi őrjáratokat teljesítsen a Tonkini-öböl környékén. Ez volt Smith pilótakarrierjének 80. bevetése, a rábízott gép pedig az 56-0883-as oldalszámú F–104C. Neki és társának egy KC–135-össel kellett volna találkoznia a tenger felett. A másik gép pilótája műszaki hiba miatt hamar visszafordult, ezért Smith egyedül folytatta. A Starfighter rádióiránytűje gyakran előforduló hibákkal küzdött, ami aznap szintén előjött. Smith feltételezte, hogy esetleg Da Nangból nem kapja a megfelelő adatokat, vagy ami még rosszabb, a saját vevője nem működik. A hibás műszerrel való foglalatoskodás közben úgy érezte, lehet, túl közel került Hajnan szigetéhez, ezért azt tervezte, hogy délnyugati irányba fordul. Ekkor észrevette, hogy mind a fő, mind a tartalék pörgettyűs iránytűje ellentétes adatokat mutat. Elkezdett összezavarodni, ráadásul sűrű felhőzet volt alatta, így nem tudta pontosan, merre lehet. Elsőnek azt tervezte, hogy rádión próbál segítséget kérni az egyik tankertől, ám ezt túl veszélyesnek ítélte, mert azzal a másik gép helyzetét is elárulhatta. Da Nangot próbálta hívni, de nem kapott választ. A felhőzet sűrűsége kis idő múlva csökkenni kezdett, így 2700 méterre süllyedt, viszont így sem tudta magát betájolni. Gépét ekkor érte a végzetes találat.

Az F-104-es lelövésének pillanata:

Smith lelövése után a kutatására küldött gépek védelmére irányított két F–104C a visszaúton, a Da Nang-i leszállás során éjszaka összeütközött. Harvey Quackenbush és Dale W. Carlson századosok épségben katapultáltak. A baleset legfőbb kiváltó oka az volt, hogy a század gépein a műszereknek nem volt éjszakai üzemmódjuk, és a pilóták sem voltak kiképezve ezen repülési viszonyokhoz, mivel az alakulat nappali bevetéseket teljesített csupán. A szeptemberi történések nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az F–104-es típust a délkelet-ázsiai harcokból fokozatosan kivonták. A század összesen öt gépet vesztett vietnami ideje alatt, ebből hármat azon a szeptemberi napon.

Smith volt az első amerikai pilóta, aki a vietnami háború idején kínai fogságba került. Egy Fu Csi-ho nevű milicista találta meg őt, akinél nem volt más, mint egy kihegyezett bambuszrúd. Csen Jü-csüan milicista parancsnok tíz fővel érkezett meg a helyszínre másodiknak. A zsebei kiürítése közben Smith egy papírdarabot adott át, amelyen 13 nyelven, köztük kínaiul is le volt írva, hogy ő egy amerikai pilóta, és reméli, emberségesen bánnak vele, valamint segítik abban, hogy hazajusson.

Philip E. Smith a kihallgatása közben:

Aznap délután a haditengerészet katonái is megjelentek, és elvitték Smitht a Paohuszan katonai táborba, később egy angol nyelvet tanító tanár tolmácsolásával sikerült kommunikálnia. A pilóta ruhájában tartott egy fotót a feleségéről és egy másikat a gyermekéről, amit megmutatott fogvatartóinak. Smith a következő hét és fél évet magánzárkában töltötte Pekingben. Szabadulása előtt vonatra tették, majd két napon át utazott délre. Az érkezés után a Nemzetközi Vöröskereszt tagjaival találkozott, a hongkongi határhoz közel, ahol megtudta, hogy végre hazaengedik. Hsziangot a lelövésért első osztályú érdeméremmel tüntették ki. Egy héttel később a haditengerészet parancsnoka őt és az amerikai pilóta lelövésében, majd elfogásában segédkezőket különgéppel Pekingbe vitette a nemzeti ünnepre. Október 3-án Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság miniszterelnöke személyesen fogadta őket a pekingi Nagy Népi Csarnokban. Hsziang 1970-től az egészségi állapota miatt nem repülhetett többet, végül 1987-ben vonult nyugdíjba a hadseregtől.

Smith 1989 októberében tért vissza, ezúttal önszántából Kínába. Október 18-án a sanghaji Csincsiang Hotelben találkozott először azzal a pilótával, aki lelőtte őt huszonnégy évvel korábban. „Akkoriban ellenfelek voltunk a csatatéren, most pedig barátok vagyunk” – szólalt meg elsőként az amerikai. „Igen, barátok vagyunk. Van nálunk egy mondás, hogy ha nem kötsz alkut, nem tudod megismerni a másikat.” Smith elutazott Hajnan szigetére is, ahol felkereste fogvatartóit. Fu Csi-ho strokeban halt meg 1981-ben, így csupán a fiával tudott találkozni. Csen Jü-csüan volt milicista parancsnokkal pedig ellátogatott arra a partszakaszra, ahol anno fogságba került. Smith 1996 decemberében, ezredesi ranggal ment nyugdíjba.

Hsziang és Smith találkozása 1989-ben:

Robert J. Flynn 1958 júliusában csatlakozott a haditengerészethez, majd a 8. nehéz támadószázadhoz (VAH-8) került 1961 februárjában mint bombázó navigátor. 1963-ban átkerült a 42. „Green Pawns” támadószázadhoz (VA-42). Ez volt az első tengerészeti alakulat, mely megkapta az új A–6A Intruder minden időjárási körülmények között bevethető könnyű támadógépet. Flynn és további 27 társa volt az első, aki átképzést kapott az új két hajtóműves típusra. 1966-ban Flynnt immár hadnagyi rangban vezényelték át Vietnamba, a 85. támadószázadhoz (VA-85), és tizennégy bevetést repült a USS Kitty Hawk fedélzetéről. A következő évben a 196. támadószázad állományába került, a USS Constellation hajóra.

1967. augusztus 27-én a 21. bevetését repülte mint bombázó navigátor, James L. Buckley pilótával. További három A–6-os gép szállt fel aznap a hajóról, céljuk pedig az észak-vietnami Duc Noi vasúti csomópont volt, tíz kilométerre északra Hanoi városától. Az odafelé vezető úton a légvédelmi rakétaosztályok és a földi csöves légvédelem lőtt rájuk. Thaiföldi bázisukról a 355. taktikai vadászszázad F–105D gépei is jelen voltak a támadás során. Utóbbiaktól Merwin L. Morrill őrnagy és Lynn K. Powell főhadnagy gépeit a légvédelem sikeresen lelőtte, a két pilóta életét vesztette. Eltemetett holttestüket 1983. június 3-án exhumálták és hazaszállították. A vasúti csomópont támadása során William M. Hardman százados és Leo T. Profilet századparancsnok A–6-os gépét rakétatalálat érte, de sikeresen katapultálni tudtak, majd fogságba estek. 1973. március 15-én szabadultak. Ez volt az 59. közös és egyben utolsó bevetésük. A támadás után a másik három gép hazaútját egy viharzóna akadályozta, ami miatt a visszatérést jóval északabbra kellett végrehajtaniuk. Forrest G. Trembley és Dain V. Scott hadnagy, valamint Robert J. Flynn hadnagy és James L. Buckley korvettkapitány a folyamatos légvédelmi tűz és a vihar miatt eltértek az úttól, és nem tervezetten a kínai Kuanghszi tartomány fölé repültek.

Az augusztus 27-ei esemény térképen:

Ott négy Senjang 6-os a 18. légidandár állományából már várta őket Kang Csen-seng parancsnoksága alatt. 13.12-kor Csen-seng két gépet vett észre, miután azok kiléptek a felhőzetből, hat kilométerrel jobbra előttük, és azonnal támadásba vitte a formációt. Han Zsuj-csie, a második gép pilótája úgy döntött, hogy a kísérő gépet támadja meg. Az amerikai gép pilótája, Buckley korvettkapitány valószínűleg észrevette a közeledő támadót, mivel erősen jobbra tért ki. Zsuj-csie a nagy sebességkülönbség miatt a cél felett elsuhant. Egy nagy fordulóval ismét az üldözött gép nyomába eredt, és 500 méterről leadott egy nagyobb sorozatot. Az ellenséges gép lángba borult, és sűrű füsttel előrefelé zuhant, a személyzet két tagja katapultált. Ugyanebben az időben Csen Feng-hszia századparancsnok-helyettes, a 3. számú gép pilótája szorosan az amerikai vezérgép nyomában volt. Trembley hadnagy, látva, hogy mennyire szorult helyzetben van, egy szurdok irányába kezdett süllyedni, alacsony magasságra. A Sivanta hegység hullámzó csúcsokkal és meredek kanyonokkal tűzdelt területe felé vette az irányt. Az amerikai gép és üldözője ezerméteres magasság alá süllyedve repült. Az Intruder próbált elmenekülni, de a kínai pilótának sikerült egy sorozatot leadnia 700 méterről, ami eltalálta. Egy hatalmas tűzgolyóban eltűnt a gép, és az egyik hegy oldalába csapódott. Az egész légi harc 1 perc 30 másodpercig tartott. Több mint 20 ezer milicistát riasztottak, hogy a lelőtt gépek roncsait megkeressék.

Az augusztus 27-én lelőtt egyik Intruder roncsa Kínában:

Húsz perc után az első gépet meg is találták, és hamarosan a másodikat is. A négyfős személyzetből csupán egy ember élte túl a történteket, a 30 éves Robert J. Flynn hadnagy. Gépe a lelövés pillanatában átfordult, a személyzet a katapultálást ekkor hajtotta végre. Flynn kompressziós csigolyatörést szenvedett, a földet érést ugyan túlélte, de nem tudott mozdulni. Fogságba esése után a légierő egyik dzsipje a Nanningban lévő bázisra vitte. Sérüléseit itt látták el, és a laktanyaparancsnok szobájában helyezték el. A városból egy külföldieket is fogadó hotel séfje érkezett időnként, hogy nyugati ételt készítsen neki, egy orvos pedig mindennap megvizsgálta. A Kuanghszi egyetem idegen nyelvi lektora segített a tolmácsolásban.

Robert J. Flynn fogságba esése után készült fotó:

Napokkal később Nanning városában nagy ünnepséget rendeztek a győzedelmes légi csatának, s ezen Flynn hadnagynak kötelezően részt kellett vennie. Nem tetszett neki az ötlet, mivel megaláztatásnak érezte, ami szerinte az ENSZ törvényeinek nem felelt meg. Az egyik főtéren hatalmas emelvényt világítottak meg a lámpák fényei, amely előtt hatalmas tömeg gyűlt össze. Flynnt ide tessékelték fel. Ő leszegett fejjel állt, egy szót sem szólt egész idő alatt. Az egybegyűlteknek bemutatták, milyen felszerelés volt nála, többek között iránytű, síp, bicska, egy revolver száz tölténnyel, tengervízfesték, felfújható csónak, egy kevés élelem és víz. Végül Pekingbe szállították, ahol 2023 napig magánzárkában tartották.

1973. március 15-én őt és Philip Smitht Hongkongon keresztül elengedték. Társának, James L. Buckley-nak a maradványait 1975. december 16-án juttatták haza. 1993-ban a kínai kormány egy hivatalos iratot adott át Trembley hadnagy családjának, amelyben megerősítették, hogy a hadnagy holttestét kínai területen találták meg 1967-ben. 1999-ben egy amerikai–kínai közös csapat meghallgatta a légi harc és a lezuhanás akkor még élő szemtanúit. Az amerikai Joint POW/MIA Accounting Command (JPAC) szakemberei felkerestek egy kínai állampolgárt a baleset helyszínének közelében, aki átadta Trembley dögcéduláját és emberi maradványok töredékeit. A JPAC DNS-azonosítással igazolta, hogy Trembley maradványai kerültek elő. A hadnagyot 2005. április 1-jén temették el a washingtoni Arlington temetőben. A háború vége óta 2016-ig 1618 eltűntként nyilvántartott amerikai pilótát sikerült azonosítani és eltemetni hazájában.

Fotók: Kínai hadtörténeti Intézet archív, US NAVY

A cikk nyomtatott változata az Aeromagazin 2023. áprilisi számában jelent meg.