Katonai témák, fotókkal kiegészítve

Haditechnika, földön, vízen, levegőben

Haditechnika, földön, vízen, levegőben

A múlt feltárása - Focke-Wulf 190-es csatarepülő - Ajka

2023. április 04. - Levente B.

Katonai és civil együttműködés keretében zajlott a feltárása egy világháborús roncsnak, Ajka város észak-keleti részén. Az MH Kiss József 86. Helikopterdandár és a Magyar Roncskutató Egyesület szervezésében zajlott a munka, mely 2022 tavaszán elkezdődött, és az előző év végén lendült be. 

A főbb roncs kiemelése előtti pillanat:

img_3178.jpeg 

A feltáráshoz a Magyar Roncskutató Egyesület kezdte meg az engedélyeztetést. Majd amikor kiderült, hogy nagy méretű lelet van a földfelszín alatt, szállt be a munkálatokba a Magyar Honvédség. A Honvédség számára kifejezetten fontos a hagyományok őrzése, a hős katonák emlékének ápolása, ezért is támogatta a munkákat.

A repülőgép ami megtalálásra került, egy német gyártású Focke-Wulf Fw-190-es csatarepülőgép. Az előfeltárás során előkerült darabok, az idő során Szolnokra kerültek. Ezen lelet egyikén, egy szárny darabon, megtalálható és felismerhető a magyar felségjel, amelyet a háborúban festettek fel a gépekre. Így kijelenthető, szinte biztos, hogy a Magyar Honvéd Királyi Légierő repülőgépe volt.

img_3128.jpeg

A már beazonosított tárgyak:

img_3123.jpeg

A feltárás során kerültek elő emberi maradványok. Azonban olyan bizonyíték ami egyértelművé teszi a pilóta személyazonosságát, eddig nem lett beazonosítva. A pilóta azonosítása során két eljárás lehetséges. DNS azonosítás vagy antropológiai eljárás. Utóbbi esetén akkor van lehetőség, ha egybe maradt a pilótának a koponya csontja, akkor a róla készült fényképek alapján, megoldható lehet a személy azonosítás.

Mivel a gödörben lévő csontok, nagyon aprólékosak, hisz a gép nagy sebességgel csapódott be, a csontok töredékesre törtek. Ezért ez az eljárás nem alkalmazható. Azok a csontok amik a repülőgéproncsban, illetve akörül lettek megtalálva, sajnos beszennyeződtek, a repülőgép üzemanyagával, ezért nagy valószínűséggel azonosításra alkalmatlanok lesznek.

img_3131.jpeg

Aprólékos, hosszú munkát igényelt a feltárás:

img_3135.jpeg

Azonosítás esetén van egy eljárási rend. Az egyik a közvetett bizonyítékok alapján történő azonosítás. Ennek lényege, hogy léteznek olyan alap információk, amelyek segítenek a pilóta azonosításában. Azzal hogy ismertté vált a gép típusa, hogy a Magyar Honvéd Királyi Légierő gépe volt, és hogy Ajkánál került elő, támpontot tud adni. 

A jelenlegi kutatási információk alapján, egyetlen egy gépre és pilótára lehet leszűkíteni a dolgokat. Sztrókay Géza szakaszvezető eltűnését, a háborúban 1945. március 22-én Herendtől északra jelentették. Mivel Herend várostól, egy 25 kilométeres körön belül van a megtalálás helyszíne, így nagy valószínűséggel az ő repülőgépéről van szó.

Azonban további kutatást igényel, hogy egyértelmű legyen, más pilóta nem zuhant le, Ajka 25 kilométeres körzetében, Fw-190-es repülőgéppel. 

Oxigén tartályok:

img_3165.jpeg

img_3184.jpeg

A páncél lemezen talált gyári szám:

img_3190.jpeg

Egyike a kettő MG 151/20-as, 20 mm-es gépágyúkból. Ebből összesen 2 db volt a szárnyakba beépítve:

img_3194.jpeg

Felismerhető állapotban megmaradt gumi kerekeken kiolvasható felirat:

img_3196.jpeg

Az egyik futószár:

img_3197.jpeg

Két légcsavar lapát letört a becsapódáskor, de az egyik csupán félig mint itt látható a fényképen:

img_3217.jpeg

Sztrókay Géza lezuhanásának története:

Március 22-én, csütörtökön — ezt a napot nagyon megjegyeztem, nem felejtettem el — Veszprémhez indultunk négyen: Molnár főhadnagy, Raidel zászlós, Sztrókay szakaszvezető és én, két géppárban. Raidel János zászlós tartalékos tiszt, középmagas, jó kiállású személy volt. Eleinte nem rendelkezett kellő tapasztalattal, de hamar feljavult. Egyre többször bevetették és szépen feljött, jól megállta a helyét: jól és biztonságosan repült. A félelmet nem ismerte. Ha szólították, indult. Nem volt álbeteg, nem talált kifogást. A legénység Janó zászlósnak, vagy lobogós úrnak becézte. Akit így tiszteltünk, azt az embert becsültük, elismertük. Most mi repülünk négyen.
Herend előtt, attól kissé északra, 4000 m-en repülünk. Figyelem a légteret, sehol senki. Elnézek balra, majd jobbra. Minden gép a helyén. Benézek a kabinba, majd jobbra, ahol Géza kísér. Kinézek balra, a két tiszt a helyén. Elfordulok jobbra, Géza hiányzik! Eltűnt!..
Meglepődtem. Hova lett? Bedöntöm a gépet, magam alá nézek. Robbanás, lángtenger, felcsapódó fekete füst. Néhány másodperce még ezt a gépet vezette Géza. Olyasmi történt, amiről nem tudok számot adni. Találat érte? Ez még saját terület. Vadászokat nem látok, légvédelem nem tüzel. Elájult? Rosszul lett? Nem találok választ. Csak a borzalmas becsapódást látom. A kétségbeesés tombol bennem. Mi történhetett, míg balra néztem?....
Jelentettem Géza hősi halálát. Egy pillanatra mindenki megdöbbent. Nem hitték el, hogy meghalt a "Cobra".

A fenti idézet, Horváth Sándor háborús visszaemlékezéséből, a "Vadászbombázók és csatarepülők" írásából van, mely a Magyar Szárnyak, 1993-1994 (22. évfolyam, 22. szám) jelent meg.

Középen, profilban Kázár László főhadnagy, balról: v. Zsoldos László szakaszvezető, Timler Ferenc szakaszvezető, Sztrókay Géza szakaszvezető, Loós Sándor tizedes - Kishady Gábor Richard gyűjteményéből. - forrás: Magyar Szárnyak

clipboard01.jpg

Balról: Kisbady Gábor főhadnagy, Loós Sándor tizedes, Sztrókay Géza szakaszvezető, Horváth Sándor és Kázár László főhadnagy. - Kishady Gábor Richard gyűjteményéből - forrás: Magyar Szárnyak

clipboard02.jpg

A Focke-Wulf Fw-190-es csatarepülőgép és a későbbi 102. csatarepülő osztály rövid hazai története:

1944. szeptemberében kezdődött meg a Magyar Királyi Honvéd Légierő pilótáinak átképzése az Fw-190-es típusra, Börgönd repülőtéren. A pilóták szerették a Fókának becézett gépet, de a visszaemlékezések szerint a típus a hasa alá függesztet bombával nem volt kezes bárány. Mivel a gép súlya 4 tonna felett volt, erős fizikummal kellett rendelkezni, hogy eme fürge gépet elvezethessék. A típussal magyar pilóták november 6-tól repültek éles bevetést. A front előrenyomulásával az alakulat folyamatosan hátrált. Március 30-án az ausztriai Sankt Pölten-től nyugatra található Markersdorf-Haindorf-ba repültek át. 1945. április 10-én teljesítették utolsó bevetésüket. Április 15-én az utolsó négy géppel Eberding-be repültek, itt érte utol a csapatot a háború vége. 

A roncsok, tisztításra és további kutatásra a szolnoki katonai bázisra kerültek. Egy részük, tervezetten májusban ideiglenesen kiállításra kerülnek Budapesten, utána pedig Szolnokon. 

Köszönet az MH Kiss József 86. Helikopterdandárnak és a Magyar Roncskutató Egyesületnek.

süti beállítások módosítása