A minőségi rádiólokációs adat ellátás, az SZ-300PMU lérak. komplexum harci lehetőségeinek jobb kihasználása -különösen az ALKM tipusu szárnyas rakéták megsemmisítése -érdekében az 1987. 02. 02-án készült munkajegyzőkönyvben a Megrendelőnek javasolva lett a csoportosításban lévő rá-diótechnikai alegységek új rádiólokátor állomásokra SZT-68U, Nyebo-E és rádiótechnikai csapatok ÁVE eszközeire - "OSZNOVA-1E és POLJE-E" - való átfegyverzésére. 

A fenti idézet egy több oldalas dokumentumból van mely a magyarországi Sz-300PMU légvédelmi komplexum beszerzésének előkészületeiről szól. A fenti részből most külön kiemelve a Nyebo lokátort. Szabó Pál, Radarokkal a lopakodók ellen című könyvében a 188-ik oldalon is megemlíti a Nyebo-t, hogy a P-13 és P-14-es méteres hullámtartományú lokátorok helyére lett tervezve az újabb technika. Ekkor már 1988-at írtunk, nagy változások voltak akkor és részben ennek is áldozatul esett a Nyebo. 

A NYEBO (oroszul: Небо, magyarul: Égbolt) egy méteres hullámtartományú (VHF) 3 Dimenziós lokátor, melyet 1975-ben kezdtek el kifejleszteni, a Honi Rádiótechnikai alakulatoknak. 1982-ben kezdődött a lokátor tesztelése, majd nemsokkal később már rendszerbe is állt. Úgy tervezték, hogy képes legyen felderíteni a lopakodó technológiával ellátott légi eszközöket. 

55Zh6, NYEBO, NATO kódja:  TALL RACK, forrás: nitel-oao.ru

A rádiótechnikai csapatoknál a 80-as évek vége is komoly fejlődést hozott. Modernebb és újabb lokátorok kerültek beszerzésre - Szt-68U, Kabina-66 - új állománytáblák jöttek létre (Pusztaszemes, Medina, Kup). 

A miniszter 00090-es direktívája szerint, amely a RUBIN-feladatnak is alapját jelentette, dolgozták ki a BAKONY-II-hadrendet, amely ugyancsak a VII. ötéves terv részét képezte. 1987–88-ban az anyagi-technikai fejlesztés folytatása, beérkező harci-technikai eszközök rendszerbe állítása, és a káderfejlesztési tervek végrehajtása volt a cél. A BAKONY-II-t és a békeszervezetek végleges átalakítását 1987. július 1. és augusztus 31., míg a kizárólag M szervezetekét szeptember 1. és október 31. között tervezték végrehajtani. A BAKONY-II folyamán a szervezés befejezése, az 5. hadsereg alakulatai mellett a hadi szervezetek kialakítása, és az egyéb, például a légierő területén történő átalakítás, de leginkább az új harci technika rendszeresítése volt lényeges, különösen az újonnan létrehozott dandároknál. A szervezés terén az 1. honi légvédelmi hadtest átalakítása volt az egyik legfontosabb. A honi légvédelem átszervezését az új, automatizált harcvezetési eszközök és módszerek, illetve a lokátorok tették szükségessé. A híradás korszerűsítése is jelentős volt, és új lánctalpas mentőjárművekkel, illetve korszerű karbantartókocsikkal is tervezték a haderő felszerelését. - Kiss Dávid A magyar haderő átalakítása 1987 és 1992 között

Vissza kell menni az időben egészen 1984-ig, ekkor elindult egy komoly átszervezés a Honi Rádiótechnikai csapatoknál. A 54. honi rádiótechnikai ezredet (MN 8354), 1984. április 5-ei hatállyal dandár szintre emelték. Ezzel egy időben a 45. honi rádiótechnikai ezred (MN 6978), Miskolc helyőrségben felszámolásra került, a miskolci ezred helyén pedig megalakult az 54/6. honi rádiótechnikai zászlóalj (MN 6978), Mezőcsát, Szolnok és Debrecen helyőrségű rádiótechnikai századokkal. Összesen 6 db rádiótechnikai zászlóalj szervezet jött létre, Sárbogárdon 1 évvel később. Az átszervezésekkel párhuzamosan elindult egy modernizációs program is, hisz a lokátorok és az automatizált és fél-automatizált eszközök váltása nélkülözhetetlenné vált.

Az I. és II. generációs lokátorok kivonása szükségessé vált erre az időre, mivel a rendelkezésre álló lokátor állomások kevesebb mint a 40% volt gyári új a dandár hadrendjében. A folyamat igen bonyolult és hosszú ideig eltartott, ez az akkori gazdasági és politikai légkörnek volt köszönhető. Ebben az időben hozták be a KABINA-66-os két diametrikus vadászirányító lokátorokat, a PRV-13 magasságmérő lokátorokat elkezdték felváltani, a PRV-17-kel. A HTI (Haditechnikai Intézet) segítségével pedig egy csomó korszerűsítés is végre lett hajtva. Pl. új típusú indikátorokat és hasonló berendezéseket fejlesztettek ki és építettek be.

Komolyabb építkezések kezdődtek meg az országban, új laktanyák kialakításába kezdtek Kup, Pusztaszemes és Medina mellett. 1986-ban a 104/4. honi légvédelmi rakéta-osztálycsoport (MN 1698) belépett a 104. honi légvédelmi tüzérezred-parancsnokság alá az Sz-200 honi légvédelmi rakétarendszerrel. Bár a laktanyát csak a következő évben tudta az alakulat átvenni. Mezőfalván került elhelyezésre a P-14F OBORONA típusú felderítő lokátor, ehhez hasonló változatok Molnaszecsődön és Velence rt. századoknál a 60-as évek óta már rendszerben voltak. Ennek következő állomása lett a 4. honi rádiótechnikai zászlóalj hadrendbe állítása Sárbogárd helyőrséggel, az alakulat a város melletti laktanyából egy új harcálláspontra került át Szarvaspuszta mellé. Pusztaszemes és Medina az elkészülés és a hadrendbe állás után a zászlóalj alá kerültek.

Kup mellett elkészült a legújabb harcálláspont. Ide került az 54/7. honi rádiótechnikai század (MN 2519) Pápa-Öreghegyről, az 54/1. honi rádiótechnikai zászlóalj (MN 6389) és a 47. harcászati repülőezred (MN 5081) harcálláspontja a reptérről. Kup helyőrségben került telepítésre a KABINA-66 típusú diametrikus vadászirányító lokátor (Érd, Sárbogárd és Juta után). A lokátor teljesen új felfogást hozott a rendszerbe, hisz a diametrikus (szemben álló pozícióban) célkövetés mellett, a 10 másodperces célfrissítési idő 5 másodpercre csökkent.

Szabó Pál nyugállományú ezredes mesél az akkori időkről és ő hogyan emlékszik a NYEBO hazai beszerzésének körülményéről:

1984 nyarán jöttem haza a Szovjetunióból az akadémia után, és rögtön az 1. honi rádiótechnikai zászlóalj parancsnok helyettese lettem. És az akkori zászlóalj parancsnoka mondta nekem Pápán, hogy Palikám én hamarosan tovább fogok menni, te fogsz váltani, így minden fejlesztést te csinálj. Én voltam az ő első helyettese és így kerültem én a kupi építkezés kellős közepébe. Pócsik Árpád alezredessel közösen, aki akkor a pápai ezred törzsfőnöke volt, mi vittük végig az építkezést. Amikor nagyon-nagyon jól állt a dolog, és elindultak a radarok Kup-on, az átadás előtt ki lett telepítve minden működött, működőképes volt. Az osztrákok elkezdtek panaszkodni, mert a telepített KABINA-66-os nagyon bezavarta a mikrohullámú TV láncaikat. A Frekvencia Gazdálkodási Hivatallal közösen, illetve még a Néphadseregnek is volt ilyen részlege akik oda jöttek kiderítették, mivel a KABINA gyári legalsó frekvencia csatornái a nemzetközi radar hullám tartomány alatt voltak néhány száz megahertz-el ezért zavart be Ausztriában.

KABINA-66 rendszer egyik lokátora, Veszprémben a laktanyában, (fotó: Dobó Tamás)

Ott az oroszokkal együtt, a kupinál kellett legelőször módosítani a KABINA lokátorban a sugárzókat, illetve magát az egész adó rendszert módosítani, hogy följebb kerüljenek a radarsávok. Gyakorlatilag három hivatalos radarsáv van a világon, nem részletezve azon belül a többit. Ezek az 1000-1100 megahertz közötti, a 2,7-3,1 gigahertz közötti, valamint a 6 gigahertz fölötti. Ebből erősen a KABINA-66 kilógott, míg a többi lokátor mint a PRV-13 vagy a P-37-es, ugye mivel centiméteresek voltak, benne voltak a nemzetközi radar frekvencia tartományban. És nem volt ezekkel semmi gond. De az osztrákok miatt változtatni kellett.

A második dolog ami történt, elindultak a WESTEL és a PANNON GSM mobil rádió telefon rendszerei. Azok 450 és 900 megahertzen működnek/működtek, mivel a 450 megszűnt a 900 alap jelenleg is. A P-15-ös és a KASZTA-2E, ez a két lokátor meg pont ebben a frekvencia tartományban dolgozott és jöttek a problémák, hogy ezeket nem lehetett használni, és jött a döntés, hogy csak krízis helyzetben. Ilyen sok kis apró probléma egyszerre összegyűlt. És a másik probléma ami már nagyon régóta fönn állt csak ugye amíg a Varsói Szerződés működött addig nem volt különösebben sem igény és probléma a megoldására, ez pedig a méteres hullámtartományú lokátorok. A méteres hullámtartományú lokátorok mint olyan a nemzetközi frekvencia tartományban nincs. Ez ismeretlen dolog: a P-12, P-18, P-14 (P-13) ezek ugye 150-220 megahertz között dolgoztak. Vagyis a mentőknek meg a rendőröknek, a katasztrófavédelemnek és a polgári védelem által használt különböző frekvencia tartományaiban működtek és zavartak. Na most hosszas egyeztetés után ezeket sikeresen megoldották.

És elértünk oda, hogy ebbe problémába futott bele a NYEBO lokátor. A NYEBO ugye ez a Sz-300 nagy hatótávolságú légvédelmi rakétarendszerhez lett kifejlesztve, illetve nem csak a 300-hoz hanem a távol felderítésre az orosz Honi Rádiótechnikai rendszer számára. Egy nagyon nagy hatótávolságú lokátor a NYEBO, mely a MiG-21 nagyságú radart úgy emlékszem 500-550 km távolságból képes felderíteni és az összes orosz/szovjet radar közül ez a legnagyobb távolságra volt képes a felderítés szempontjából akkor.

Amikor a vége felé jártunk a kupi építkezésnek, és a 7. honi rádiótechnikai század már áttelepült 1986. novemberben Pápa-Öreghegyről. A század már működött kint amikor a vadászrepülő ezred HÁP és az 1. honi rádiótechnikai zászlóalj még bent voltak a repülőtéren. Utána amikor mi a zászlóalj kitelepültünk az nagyon jól meg volt szervezve, gyakorlatilag párhuzamos munka folyt néhány napig, nehogy kiesés legyen egy másodpercre is. Amikor ez megtörtént, volt aztán egy átadó ünnepség, ahol jelen volt az Oszlács Mihály vezérőrnagy aki a Néphadsereg Rádiótechnikai Főnöke volt akkor. Lejött ellenőrizni, hogy a 7. honi rádiótechnikai századnak hogy sikerült kitelepülni Kup-ra, meg hogyan sikerült belakni az új objektumot. És én mint zászlóalj helyettes akkor ott voltam, mert engem a Derzsényi János küldött ki, az akkori zászlóalj parancsnok. Mondta mivel te veszed át a parancsnoki teendőket - akkor már megvolt, hogy 1987 tavaszán én leszek a parancsnok - menj és fogad az öreget.

Kimentünk, beszéltünk, körbe jártunk, minden jól működött szerencsére akkor. Emlékszem a Nóráp és Kup közötti úton a laktanya kapuval szemben ott volt egy ugyan olyan magasságú domb mint ahova a laktanya épült, lapos elterülő domb volt. Mondtam akkor amikor néztük a dombot, hogy ide milyen jó lenne egy hatalmas nagy lokátor, egy OBORONA vagy egy NYEBO. Erre megütögeti a vállamat és így szólt: „Palikám kitaláltad a gondolatomat, hát ide akartuk tenni a NYEBO-t” Én visszakérdeztem, hogy ide? Persze, mondta nekem, ide akartuk tenni, mert ideális hely, belátni egész Ausztriát, meg mindent. Ugye persze közben kiderült a kupi KABINA mennyire bezavarja az osztrák oldalt és bizony ide NYEBO-t telepíteni nem szabad, ezért se lett belőle ott semmi. Akkor jött elő Bezenye. Oda kéne esetleg megcsinálni, ezért ott marha gyorsan eltervezték a helyét, nagyjából elkezdték a telepítés előkészítését, de az egy olyan év volt, hogy megállt minden beszerzés.

A Kup-i objektum átadása (forrás: ismeretlen):

Végül is két dolog volt, ami végérvényesen megakasztotta a beszerzést. Az egyik a frekvencia, ugyanis Kormányzati intézményeken keresztül letisztázták, hogy Bezenyére oda semmilyen körülmények között nem szabad telepíteni a NYEBO-t mert ott egész Bécs városát, meg a környékét frekvenciájával mindent tönkre tenne. Ez volt az igazi első számú indok. A második indok, a szovjetek (oroszok) minden ilyen jellegű modernizálást, beszerzést megállítottak. Ők már akkor látták érezték, hogy 1989 tavaszán nem lesz itt semmi. Az utolsó ilyen jellegű beszerzés ami megvalósult az a KASZTA-2E, amiből 5 db került beszerzésre, 1990-1991 között, ami a teljes P-15 és P-19 szériát váltotta le.

Mi lett volna ha...a Street view (a kupi objektum melletti dombról) és a neten talált Nyebo fotó montázsa (saját alkotás)

Az eredeti NYEBO egy 3 Dimenziós, negyedik generációs lokátor, teljesen digitális, nincsen benne adócső hanem modulos rendszerű és méteres hullámtartományban mindez megoldva. És a lokátor képes a magasságot mérni aránylag elég pontosan. Nálunk két darab P-14-es lokátor volt Molnaszecsődön és Velencén. Amiknek a helye szépen meg volt tervezve, ezek váltására lett volna a NYEBO. Molnaszecsőd helyett lett ugye Kup tervezve, majd végül Bezenye. Minden bizonnyal lett volna egy második is ami akkor talán Velencére kerül vagy az Alföldön lett volna telepítve. Az én tippem ha Bezenyére került volna az egyik, és mondjuk én terveztem volna meg, akkor valahol az Alföldre tettem volna a NYEBO-t, mondjuk Városföld ami Kecskemét mellett van mivel jó lapos terület, de akár Kiskőrösön is jó helyen lett volna.

Dőry István nyugállományú őrnagy is részese volt a NYEBO lokátor hazai történetének, ő fog most az emlékeiről beszélni nekünk:

Bezenyére lett volna az első lokátor telepítve. Ott volt a P-13-as radar aminek P-14F antennája volt és a P-12-re volt rákötve. Annak a helyére volt kijelölve, hogy oda kell rakni. Én kaptam meg ezt a feladatot, hogy a P-13-at bontsuk le és mérjük ki a NYEBO antennának a helyét, az pont beférne, mert az majdnem megegyezik a P-13 talapzatával. 

A NYEBO tervezett helye: Bezenye, 54/10. honi rádiótechnikai század (MN 1258):

Akkor lebontottuk az antennát, és jött az orosz megnézni helyszínt és kezdtük a NYEBO adatait átnézni amikor is kiderült, hogy az egyik osztrák TV csatornájához nagyon közel van a frekvencia tartománya. Nem emlékszem mennyivel de nagyon közel, egy két Megahertz eltérés volt a lokátor és a TV csatorna között. Bezenyére egy ilyen hatalmas teljesítményű lokátort ha telepítettünk volna, egy ilyen frekvenciával akkor odaát nem néznek TV-t az biztos. És azzal elkezdődtek a tárgyalások, az egész NYEBO dolog meg megállt. Felmentünk a Minisztériumba ketten az orosz küldöttel és akkor ott elkezdtük a térerősségi adatokat nézni Bécs városa és a többi város környékén, elkezdtünk számolgatni. Az orosz küzdött, nagyon akarta, hogy telepítsük oda, de nagyon erős térerőt nyomott volna ki. A milliwatt/négyzetméter nagyon nagy lett volna az osztrák területen, így Bécs környékén is. Azon a frekvencián amin dolgozott a NYEBO az nemhogy zavarta volna, sokkal inkább elnyomta volna a TV-ket.

Biztos emlékeznek sokan, azok akik katonai lokátorok közelében laktak. Amikor a méteres hullámú radar ment a TV-k bezizzentek, amikor abba az irányba nézett. Hát ezzel az antennával nem sípolt volna, hanem a TV képe minden bizonnyal összedőlt volna. Sőt, mérete miatt olyan volt hogy a hátrasugárzásnál is könnyen ugyanaz lett volna.

Megegyeztünk fent a Minisztériumban, akkor ott a vezetőkkel ezt a technikát nem tudjuk biztosítani, hogy az osztrák fél ne reklamáljon ez ügyben. Nem zavarhatunk frekvenciákat szanaszéjjel. Én amikor kint tanultam egy másik lokátor technikát a Szovjetunióban, egyik nap az oktató behozta a NYEBO adatait és megmutatta mit tud ez a radar. Minimum 500 km-es felderítése volt, autókompenzátorral ellátva, aktív zavar elleni védelme az nagyon nagy volt, ugyanúgy ahogy az OBORONA-nak. Külön antennája volt, ami az aktív zavart lefogta, így nem tudták volna zavarással használhatatlanná tenni.

A NYEBO elvi 500 km-es felderítési képessége, Bezenyéről mérve:

Bezenye azért lett kiválasztva mert az osztrák határ közelében volt, és szépen belátott a Duna völgyébe. Alacsony felderítése nagyon jó volt, 50 km-ig hozta volna a 100 méteren repülő célt. Ott Bezenyén ha felépül lett volna kipróbálva. Hoztak is antenna elemeket be az országba, meg is érkezett Tápiószecsőre de tudtommal az egész technika soha nem volt itt. Ezért is kellett gyorsan lebontani a P-13-ast, mert úgy volt hogy hozzák elemenként. Aztán jött egy döntés, hogy elvetésre kerül a NYEBO beszerzése. Nagyon sok számolás volt, 2-3 napig voltam Pesten és sehogy nem lehetett kihozni úgy, hogy a másik oldalon ne legyen probléma belőle. Tudtommal máshol nem került volna telepítésre nálunk. Amikor ez nem valósult meg akkor vissza kellett telepíteni a P-13 antennát. Utóbbi antenna állványa be van betonozva, amit mi anno elvágtunk lángvágóval. Viszont ugyanúgy vissza kellett rakni. Nem volt egyszerű, de sikerült végül, akik csinálták értettek hozzá szerencsére.

Egyszer mesélték nekem, hogy az osztrákok figyelték miért bontjuk le az antennát, úgy hallottam erről a műveletről anno fényképek is készültek (légvonalban a határ 7 km-re van: a szerk.). Állítólag az osztrák lapok írtak is róla, hogy lebontottuk az antennát. Amikor vissza lett rakva, arról is készült fénykép a másik oldalon.

Ha bekerült volna a rendszerbe, nagyon pöpec radar lett volna, úgy emlékszem 5 csatornát volt képes lefogni. Zavar alatti láthatósága volt, ami azt jelentette, hogy ha van a zajszint ami mondjuk 1, a cél nagysága egyben pedig az 0,8 akkor még a zavarszűrő látja a zavarban a célt.

A fenti történetekben biztos felmerült a kérdés, miért sík terepre akarták tenni a NYEBO lokátort. Szabó Pál nyugállományú ezredes a következő képen mesélte el.

A méteres hullámtartományú radarnál van egy úgynevezett K tényező, amikor a radar képletben kiszámoljuk a maximális felderítési távolságot különböző magasságokon akkor ott van egy K tényező ami a centiméteres és a milliméteres radaroknál nincsen. Ez a K tényező a föld elhajlási kvócienst adja meg, magyarul a méteres hullámtartományú radarokat a föld mágneses tere magához szívja, vagyis egy elhajlás van amivel a felderítési távolság növekszik. Ez azt jelenti amikor teljesen sík a terület, akkor minimum 10-20% távolabb deríti fel az ugyanolyan magasságban repülő célt mint egy centiméteres hullámtartományú radar.

A fentiek alapján kijelenthető, hogy a méteres hullámhosszú lokátoroknál borzasztóan szigorúak a telepítési szabályok. Ha a méteres maximális lehetőségét ki akarjuk használni akkor ott nagyon fontos az úgynevezett, a radar közel körzet terepviszonya. Az-az ideális, hogy ha 2-3 km távolságig körkörösen semmilyen föld egyenetlenség, vagyis talaj egyenetlenség nincsen a lokátornál. Egy sík környezetnek kell legyen, akkor a méteres hullámtartományú radar csodákra képes a felderítésnél. 

Bezenye: És ahol lett volna a Nyebo...a P-13-as lokátor (hátul), a kép előterében a dombon, egy KASZT-2E, a harmadik pedig egy PRV-16-os (fotó: Dobó Tamás, év: 1996-1997):